Halottak napjánál hagytam félbe az előbb, s azt mertem mondani, hogy az időjárás is bánatosra változott azon a napon. Hát ez így is volt, mert nálunkfelé régi szokás, hogy november megelégeli októbert, és szomorú temetést rendez neki. Akkor is pontosan így tett. A gyászoló hegyek köpönyegbe burkolóztak, s egy-egy felhő hozzájuk szegődött szakállnak; az ég hamuszínű arccal pityergett, s a fákon pedig, mintha ezüst rügyek bomlottak volna ki, úgy csillogtak nagy bőséggel az esőcseppek.
Halottak napi idézetek
A temetői kísértetekkel nem is érdemes foglalkozni, annyira mindennaposak. Ruházatuk fehér lepedő; abban imbolyognak a sírok között, ide-oda lengnek, akinek jó füle van, az ilyenkor csontzörgést is hallhat. Ha leesik a hó, a fehér leplet feketére cserélik ki, mert fehérben a kutya se látná meg őket.
A halál témája foglalkoztat bennünket leginkább mindenszentek ünnepén és másnap, halottak napján is. Ám minél többet elmélkedünk felette, annál sűrűbb köd fedi el előlünk a nagy titkot.
Mindenszentek ünnepe és halottak napja (…) fontos üzenetet hordoz, amire érdemes odafigyelnünk. (…) Bárcsak tudnánk igazán, mélyen összetartozó emberek lenni, az odaátra költözöttekkel és az idelent maradottakkal egyaránt.
Mindenszentek ilyen ünnep
Kijár hát a tisztelet
Azoknak, kik nekünk voltak
De velünk ma már nincsenek.
Mindenszentek ünnepe az előttünk álló és hívogató cél ünnepe (…), az örök élet ünnepe, amelyhez nemcsak az elhunyt boldogok tartoznak, mi, a földön élők is – a reménységben.
Állunk a fényes sírok körül
– levelekre lebbenő árnyak –
s pár percre megint
világosabb lesz
halottaink
örök éje.
Senki se keresztelte el a halottak napját a szeretet ünnepének. Ez az elnevezés a karácsonyt illeti – és joggal. Ám valójában a halottak napja is a szeretet ünnepe. Azé az érzésé, amelyet nem tud eltiporni, nem tud megsemmisíteni maga a halál – az enyészet sem.
Halottak napja – a békességé. Az élőké. Hiszen azok, akik ha le is hunyták szemüket, de szeretetünkben megmaradtak – nem haltak meg. Bennünk élnek tovább.
Az élőknek nem szabad elfordulniuk a halottaktól.
Minden ősszel, egyik este
Kimegyünk a temetőbe
Anya, apa meg nagymama
Gyertyát gyújtunk egykettőreKis mécses ég a sírokon
Olyan más a hangulat
Csöndben vagyunk, csak suttogunk
Alig látni arcunkat.









