Jó embernek lenni rossz körülmények között nagyon nehéz.
Az, hogy milyen javakkal rendelkezünk az életben, attól függ, hogy milyen emberek vagyunk. Kutatások eredményei igazolják, hogy a legtöbb ember, aki nagy összegeket nyer a lottón, rekordidő alatt eléri, hogy visszacsöppenjen korábbi anyagi nehézségei közé. Ahhoz, hogy a dolgok javuljanak, saját magunknak is javulnunk kell. Ha nem teszünk erőfeszítéseket, akkor a jelenünk a tegnapunkhoz fog hasonlítani.
Az emberi természet része, hogy vannak apró titkaink. Mindenkinek. És van, akinek az egész élete titok. Hazugság. És ha lelepleződik, minden összeomlik, amije van.
Az emberek többsége egész életére börtönbe zárja magát, annak ellenére, hogy náluk van börtönük kulcsa, csak éppen nem tudnak erről. A börtön az önmaguk által saját elméjükre kényszerített korlátozásokból áll, vagy abból, hogy másokat engednek elméjükre bilincseket helyezni. A kulcs pedig az az erő, amelyet a Teremtő mindenkinek megadott elméjének maradéktalan birtoklására, s arra, hogy minden problémát megoldjon, és minden vágyott célt elérjen.
Az emberek gyakran nem tudják, hogy mit akarnak, amíg meg nem mutatod nekik.
Tudni semmit sem tudok. De a szívével egyet és mást megérez az ember. Hagyd, hogy a szíved szóljon, az arcokat faggasd, ne arra hallgass, amit a nyelvek mondanak.
A hibákat el tudom fogadni, hiszen mindenki követ el hibákat. De azt nem fogadom el, ha valaki soha nem próbálkozik.
Azt hiszed ismersz valakit. Aztán kiderül, hogy mégsem.
Az emberek hálája sokkal meghatározóbb, és sokkal tartósabb az aranynál, amit egy ember összeszedhet.
Kiütést kapok azoktól az emberektől, akik mások szenvedését arra használják fel, hogy hőst faragjanak magukból.
Nem tudok barátkozni vagy együtt dolgozni valakivel, akit nem tisztelek, vagy aki engem nem tisztel. Az arrogáns embereket meg ki nem állhatom, épp annyira nem, mint a hízelgőket. Mindenki megérdemli a tiszteletet – legyen a neve Bud Spencer vagy bármi más.
Sosem szabadna vezetőnek kinevezni olyan embert, aki a beosztottjainak a hibáit tartja szem előtt, nem pedig az erősségeit. Mert az az ember, aki arra figyel, hogy mit nem tudnak a munkatársai, nem fogja észrevenni azt, hogy miben igazán jók.
Mindig úgy neveltek, hogy úgy kezeljem az embereket, ahogy szeretném, hogy mások kezeljenek engem. Ezt tiszteletnek hívják.
Néha az ellenségeink a legjobb tanáraink, az emberek ugyanis sokat tanulhatnak a hibáikból, a pusztítás pedig olykor új életet teremt.
Volt idő, amikor roppant mód idegesített, hogy olyan emberek mondanak értékítéletet rólam, akik nem is ismerik az én életemet, a hétköznapjaimat.
Az irigység többnyire azokra jellemző, akik a másik sikerében a maguk kudarcát látják, és ez bántja őket.