Ha találkozol valakivel vagy valamivel, ami nem tetszik, megérted: ez a saját nemtudásod miatt történik. Igyekezz találni valami szépet ebben a valakiben: nézd az arcát, és ha tényleg rémes, figyeld a kezét; ha ezzel is vannak nehézségeid, akkor talán szép lesz a nyakkendõje vagy a cipõje, de ha ez sem megy, nézd meg, hátha tetszik a felesége.
Tíz éve is van már, vagy még annál is több. A Lukács uszodában történt. Egy nagy magyar író úszott ott éppen, majd megpihent a medence szélén. És pihenés közben orrát a vízbe fújta. Nem olyasféle csalafinta módon, ahogyan mások teszik talán, sunyin, észrevétlenül, víz alatt – nem. Ez a mi nagy magyar írónk büszkén és nyíltan fútta taknyát a vízbe, lássa ország-világ, hogy élnek még itt bátrak is ám! Akkor egy másik fürdőző, odaérvén a nagy magyar író mellé, rászólt a nagy magyar íróra, hogy lekötelezné, amennyiben nem a vízbe fújná bele a rohadt taknyát. Nagy magyar író, akitől tudjuk, hogy ők sokkal jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket, csak azt nem lehet tudni azóta sem egészen pontosan, hogy kicsoda a „mi”, és kicsoda az „ők”, szóval a nagy magyar író ekkor kiugrott a vízből, és körberohangálván a medencét, azt ordítozta, hogy „itt inzultálják a zsidókat!”… Megőrzendő, emblematikus pillanat volt az, olyan pillanat, amelybe bele van sűrítve a mi egész életünk.
Magyar Hírlap, 2008. 03. 18.
Folyamatosan provokált engem. Eljött egy pont, amikor már nagyon kezdtem neheztelni rá. Egymás szöges ellentétjei voltunk, ő az Északi-sark, én pedig a Déli-sark. Persze mindig nagy kézfogással üdvözölt, amikor találkoztunk. Viszont volt egyfajta rejtett versengés köztünk, ami minden beszélgetésünket elterelt egy másik irányba.
– mesélte Brad Pitt az Interjú a vámpírral című film forgatásáról, és a Tom Cruise-zal való rivalizálásáról.


















