Egyetlenegy valamivel kacérkodom. A reinkarnációval. Mert nem igaz, hogy nincs folytatás, az lehetetlen. Kell, hogy legyen, a világ nem szűnhet meg. Én fű szeretnék lenni, mert az kinő, levághatják, letaposhatják, akkor is kinő.
Gobbi Hilda
Fiatal kolléganőim, tudom, iszonyúan nehezen esnek át a korszakváltáson, szinte tragikusnak érzik a ráncokat, a parókákat, pedig a parókák nem őszülnek. Az emberek igen, de a parókák és a lelkek nem.
Az emberekben lángra gyújtható a jó, csupán attól kell óvakodnunk, nehogy alkalmuk nyíljon a rosszra.
Ha olykor akadályozza is őket a balszerencse, a tehetség mindig eget kér.
Az idősebb nemzedék általában kétféle módon kötődik a fiatalokhoz. Az egyik önmagát látja fiatalnak bennük, önmagát akarja fiatalnak megőrizni, a másik pedig irigyli őket, ennélfogva elveszti önmagát.
A legijesztőbb, ha elérkezik az a kor, amikor már nincs tanú. Elmentek, elvitték a korszakok, homály fed bizonyos eseményeket, amelyeket már soha senkitől sem kérdezhetünk meg. Persze kis emberek kis eseményeit, de azok életéből tevődik össze a nagy, az egész.
Akadnak, akik bűneimet erénynek hiszik, és akik erényeimet bűnnek minősítik. Tudom, hogy egyikben is, másikban is akad némi igazság.
Elfelejteni semmit sem tudok, megbocsátani azonban mindent.
Az élet nem olyan hosszú, hogy ráérjünk a pesszimizmusra is, meg a szenvelgésre is, hogy állandóan nyűglődjünk meg panaszkodjunk. Néha lehet mérges az ember, arra talán van idő, de többre…?
A színház népnevelés. Mennél magasabb szintre tudjuk emelni, annál nagyszerűbb. De azt nem lehet, hogy csak és azonnal a magasabb szinten csináljuk.
1913. június 6. — 1988. július 13.
Kossuth-díjas színésznő