Jó futballista volt, csak kicsit lassú.
– mondta Albert Flóriánról egy 1997–es HVG-interjúban.
1927. április 1. - 2006. november 17.
olimpiai arany- és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, több klubcsapat és válogatott edzője, posztumusz dandártábornok. Az Aranycsapat csapatkapitánya
Puskás Ferenc idézetei szenvedélyről, kitartásról és a győzelem iránti elszántságról szólnak. Gondolatai arra inspirálnak, hogy higgyünk magunkban, és örömmel küzdjünk a céljainkért.
Jó futballista volt, csak kicsit lassú.
– mondta Albert Flóriánról egy 1997–es HVG-interjúban.
Integessen a f*szom!
– válaszolt Puskás Ferenc az őt nyitott sportkocsin a Puskás Stadionban, az új név és a névadó tiszteletére rendezett magyar–spanyol meccs előtt, a meghatott szurkolók ovációjától kísérve körbevivő és őt „Integessen, Öcsi bácsi” szavakkal biztató Formula-1-es pilótának, Baumgartner Zsoltnak.
Higgyék el, én akkoriban még viszonylagosan sem kerestem annyit, mint a mai focival itt, most egyesek.
Kérem őket: legyenek türelemmel. Egy jó csapat összekovácsolásához idő kell. Legalább négy-öt év. Adják meg a lehetőséget az edzőknek, hogy dolgozhassanak, hogy az elképzeléseiket meg tudják valósítani. Ne bántsák a játékosokat, hiszen ha cikizik őket, az bénítólag hat.
– üzente a magyar szurkolóknak.
Amíg én lépni tudok, a focihoz akarom kötni az életem.
Mi elsősorban a labdát futtattuk. Aki ezt teszi, annak marad szuflája, és nem sérül meg. A lényeg: a játékos uralja a labdát, és ne fordítva.
Egy játékos egyéni technikáját is sokféleképpen lehet magyarázni. Sok játékost megismertem az elmúlt 40 év alatt. Előttem nem az a sztár, aki megcsinál két-három cselt, aztán nem tudja továbbadni a labdát, vagy összeesik. Nálam a technika fogalma három lépést jelent, és semmi mást. […] Egy érintéssel leveszem a lasztit, a második lépésnél továbbadom, s a harmadiknál már indulok, hogy jobb helyzetbe kerüljek.
Ha még egyszer megszületnék, ugyanezt csinálnám, amit a mai napig csináltam.
– mondta 1992-ben a Friderikusz show-ban.
Egy trénernek, legyen az szövetségi kapitány, csak hosszú távon lehetnek sikerei. Ha azonnal követelnek tőle, akkor egyik meccsről a másikra kell élnie. Ilyenkor csak egyetlen taktika van, kibekkelni az ellenfelet. S ezzel a legszebbet ölik meg a labdarúgásban, a támadó játékot. Nem beszélve arról, hogy ha védekező taktikán van a hangsúly, akkor a labda, a mérkőzés nagy részében a mi kapunk előtt pattog. Óhatatlan, hogy a védelem egyszer-kétszer ne hibázzon, s a kapus ne dadogjon be egy-két gólt.
Anglia előtt szép sorozatunk volt, egy kisiklással. A csehszlovákokat szeptemberben 5:1-re vertük Prágában. Októberben az osztrákokat győztük le 3:1-re. A Práterben már igazi wembleyi hangulat volt. Aztán az utolsó kanyarban jött egy kisiklás. A svédek ellen Pesten. Egy kicsit elhülyéskedtük a dolgot, meg féltünk a sérülésektől. 2:2 lett. Képzeld el, mellé rúgtam egy 11-est.
Vitray azt mondta rólam néhány évvel ezelőtt a magyar tv-ben, hogy már nem emlékszem a londoni 6:3-ra. Hát lehet arra nem emlékezni? Harminc év múltával is itt él bennem minden perce.
– Nézd, öregem, hogy mit fecseg rólam a spanyol sajtó, nem érdekel. De hogy mit olvasnak a magyar szurkolók, ismerőseim, barátaim, az már nem mellékes.
Még nem tudom, ki lesz a szövetségi kapitány, de máris féltem. Attól a több millió szövetségi kapitánytól, aki Magyarországon él.
Bennünk nem a kukac motoszkált, hanem a tehetség.
Engem soha nem érdekelt a politika. Sem a politikusok. Nálam mindig a futball volt az első, mindig csak erre és a családomra gondoltam. És soha nem ártottam bele magam semmibe.
Tréningezni sokat, nagyon sokat. Tudni élni a pályán és a pályán kívül. Szeretni a közönséget, de mindenekfelett imádni a labdarúgást, a világ legszebb sportját.
Csak az az edző érhet el hosszú távon sikert, aki a támadó játékra helyezi a hangsúlyt, aki a támadásszövés szépségére tanítja a játékosait.
Mi a labdával és a labdáról álmodtunk. Minden idegszálunk a laszti volt. Tudod te, hogy mi mennyit gyakoroltunk? Hivatalos edzésen kívül is. Minden kényszer nélkül. Volt olyan formáció, megoldás, amit ötvenszer, százszor gyakoroltunk. Ez, meg a siker öröme aztán már vitt bennünket.
Nincs titok. Szerettünk, akartunk és tudtunk focizni.
Kis pénz, kis futball, nagy pénz, nagy futball.
Puskás Ferenc a magyar és a világlabdarúgás egyik legnagyobb alakja, az Aranycsapat vezére és a Real Madrid legendája. Neve egyet jelent a zsenialitással, a gólerősséggel és a játék iránti szenvedéllyel. Pályafutása során nemcsak eredményeivel, hanem személyiségével is maradandó nyomot hagyott a futball történetében.
A Puskás Ferenc idézetek a játék szeretetéről, a kitartásról és az alázatról szólnak. Szavai egyszerűek, mégis hitelesek, mert egy olyan sportember tapasztalatait tükrözik, aki a pályán és azon kívül is példát mutatott. Gondolatai emlékeztetnek, hogy a tehetség önmagában nem elég – a sikerhez szorgalom és elhivatottság is szükséges.
Ez a gyűjtemény azoknak szól, akik szeretik a futballt, és inspirációt merítenének a legendás Öcsi Bácsi bölcsességeiből.
Puskás Ferenc idézetei segítenek megérteni, mit jelent szívvel-lélekkel játszani, és hogyan válik valaki nemcsak kiváló játékossá, hanem példaképpé is.
Az itt összegyűjtött idézetek a sport iránti tiszteletet, a közösség erejét és a kitartás fontosságát hangsúlyozzák – olyan értékeket, amelyek túlmutatnak a pályán.