Ha fiatalon álmodozol, váltsd őket valóra, mielőtt okod lenne, hogy ne tedd. Fiatalkorodban tudod beteljesíteni az álmaidat. Higgy nekem, tedd meg, amíg lehet. Semmi rossz nem történhet, csak jó sül ki belőle.
Amikor az ember álmodik, akkor nem azt méricskéli, hogy megvalósítható-e az álom, hanem azt, hogy milyen szép.
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Gyerekkoromban két dologról álmodtam: énekes sztár akartam lenni, és átélni a nagy, sírig tartó szerelmet.
Isten, mikor a bűnbe esett embert az édenből kiűzte, vigasztalásként egy szál fügevirágot nyújtott át neki. Ez minden, amit meghagyok tenéked a paradicsomi boldogságból. Senkitől vissza nem vonható jogodat az álmodozáshoz.
Nagyon jó dolog fantáziálni, fürdőkádban ülve pedig egyenesen isteni, de mértékkel. Pontosabban néha ütköztetni kell a valóság és a fantáziák világát.
Álmodnak egy szebb, jobb hazáról,
Ez álom minden emberé:
Lihegve tör a földi tábor
Egy felragyogó cél felé!
A föld tavaszra, télre válik –
Az ember remél mindhalálig.
Az álmaidat senki nem veheti el tőled, de senki nem is álmodhatja meg helyetted!
Én magyar vagyok, de nem úgy, hogy tépem a számat, pofázok népről, nemzetről, hazáról, hanem, hogy szíven üt, ha népzenét hallok, igézve nézem, ha látok igazi magyar táncot, hogy értem József Attilát, akinek ezerféle nemzet kavargott szívében, és magaménak érzem Radnótit.
Gyerekkoromban még nem volt tévé, és arról fantáziáltam, hogy ha majd megyek az utcán, az emberek összesúgnak mögöttem: ott megy a Gálvölgyi!
Többet kellene álmodoznia (…). A valósággal a mi századunkban nem tanácsos szembenézni.
Minden egy álommal kezdődik.
Álmodozás idézetek, Motivációs idézetek, Rövid idézetek, Rövid motivációs idézetek
Az emberek általában sokáig, túl sokáig képesek ragaszkodni szép ábrándjaikhoz.
Párhuzamosan élsz… önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, munkába indulsz. Dolgozol, bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Gyermeket nevelsz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán. De a tiéd az is. Sőt, igazán az a tiéd. Álmaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel. Időnként, titkos szobádban előveszed féltve őrzött álomkabátodat, magadra veszed, és álmodsz. Álmodod azt az életet, amit élhetnél is.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.
Álmodozni arról, hogy híres színésznő leszel, sokkal jobb, mint tényleg azzá válni.
Merjünk álmodozni – a problémák, körülmények és akadályok ellenére.
Ami engem illet, semmit sem tudok biztosan, de ha a csillagokat nézegetem, akkor álmodozom.
Este behunyod a szemed, elalszol, és az álmok világában találkozol Vele. Ám egy napon történik valami. Egy napon kilép az álmaidból, és melléd szegődik. Valósággá válik. És ekkor különös dolog történik. Már nem jelenik meg álmaidban. Nem találkozol vele éjjelente, nem beszélsz vele álmaidban. De ez nem csoda. Hiszen kilépett onnan, belépett való világodba.