– Ha átmégy a határon – mondá Örzsébet anyám –, fogj egy darab rögöt, és hajítsd visszafelé, és mondjál búcsút örökre Magyarországnak. Mert tudd meg, hogyha egy leányt innen kivisznek Erdélybe, az soha többet itt még rokonára sem lél… Erdély olyan messze vagyon mitőlünk, mintha az Óperenciás tengeren kelnél át… Aki onnan jön, messzebbről jön, mintha Prága városából jönne, avagy Róma városából, ami mindennél messzebb esik… A magyar uraknak Erdély egy fekete verem, ahonnan semmit sem várnak, csak medvét és kénkőfüstöt.
