Három hete nem alszom ezért a bakért, és most elment, mert ő „nízte”…. Még ha debreceni lenne, joga lenne „nízni”, de itt, Erdélyben maradjon fekve, különösen ha Juonnak hívnak valakit.”
Erdély idézetek
Az Erdélyről szóló idézetek a szülőföld szeretetét, a hagyományok erejét és a táj különleges hangulatát idézik meg. Ezek a gondolatok közelebb hozzák Erdély történelmét, kultúráját és az ott élő emberek lelkületét.
Szívem kitárult, és két karommal szerettem volna megölelni a messze hegyeket, völgyeket, a hamvaskék eget, minden virágot, minden rögöt, az egész ragyogó Erdélyországot!
Aztán hegyek jönnek, és megállunk a Királyhágón, hogy magunkba szállva végigpillantsunk a tájon, a régi határon, amely sohase volt határ, csak út, amely magyar földről magyar földre vezetett.
Sötéttel mentem még, amikor a vörös hold némán fürdött a Szamosban, és a hegyek hátán hideg köd hentergett. Meg-megálltam, és hallgattam az erdőt. Később beszakadtak a völgyek, megnőttek a csúcsok, és a szálló köd szürkeségére égő köntöst vetett a kelő nap. -Isten! – sóhajtottam, és szívemben egyetlen szó lüktetett: Erdély.
Szilágyságban jártam, ahol a Szamos kanyarog és ahol Wesselényi és Ady szelleme kísért.
Szatmárnémetiben autón várt rám nagybátyám,és amikor megöleltük egymást, úgy éreztem, a Dunántúl ölelte meg Erdélyt.
Erdély magyar, ha van Isten, ha van emberiség.
Egy reggel eltűnt Erdély. Az eleven ország éppúgy omlott és töredezett, mint a vakolat a vályogoszlopon, amely szintén térképhez kezdett hasonlítani. Az eltűnések sorozatának evvel még nem volt vége. Lassan eltűnt a szellemi erőd szilárdságába vetett hit is, a könyvek összevissza csúszkáltak, mint a rossz téglák, a toronyról, melyet a jövőnek építettünk, leverte a vihar a glóriát. Észre kellett vennünk, hogy senki se figyel ránk, és senki se törődik velünk. Hangunk elszállt a szélben, s hiába óvtuk gyertyánkat és irományainkat, a gyertya alig látszott pislogni, s az irományok ki voltak szolgáltatva a szeleknek.(….) Nemzetek elsüllyedtek és fölbukkantak, városaink nevet és nyelvet cseréltek, s tereikről eltűntek a szobrok. Minden másként lett, életemnek ebben a második felében, mint az elsőben volt, és minden rosszabbul. Mintha a világ egyszerre a másik felére fordult volna.
Erdélyben és a Balaton-felvidéken elterjedt az a hagyomány, amely a szokatlan alakú (fekvő emberhez hasonlatos formájú) hegyekhez, dombokhoz az óriások sírjának a képzetét társítja. Ilyen többek között a dunántúli Ság-hegy, a Somló, a Szent György-hegy és a Badacsony, valamint a brassói Cenk, az Alsó-Fehér megyei Kecskekő és a torockói Székelykő.
A magyar nem városépítő nép. Erdély első igazi városait német telepesek építették fel és népesítették be a maguk iparos és kereskedő lakosságával.
Mert Erdély ìze más. Az olyan, mint az erdő, benne van az élet folyékony aranya, a méz, forrása, s fenyő magja, de benne van az élet mélyzöld színe is.
Bizonyítani fogjuk azt, hogy Erdély csak politikailag nincsen, de földrajzilag, históriailag, sőt jogilag, s ami a legfontosabb, a köztudatban igenis van és lesz is addig, amíg csak meg nem változik a pesti közvélemény rólunk.
A sors furcsa paradoxona, hogy egy magyar ajkú zsidónak a holokauszt alatt a román fennhatóság alatt álló Dél-Erdélyben lényegesen nagyobb életben maradási esélyei voltak, mint észak-erdélyi társainak. A körülbelül 40 ezer dél-erdélyi, többségében magyar identitású zsidó közül legfeljebb egy-két ezer főre lehet tenni a holokauszt áldozatainak számát.
A Hargita körül olyan a decemberi hajnal, mintha a megfagyott igazság töltené be az űrt.
Erdély nem egyszerre fog meghalni. Ugyan. Az túl kegyelmes lenne. Erdély is falvanként fog meghalni. Vagyis megölik a lelkét előbb, és aztán még létezik majd, sokáig, mint a balesetet szenvedett, aki kómába zuhant, és gépek lélegeztetik. És állnak az ágyánál a rokonok, és mondják, hogy hát istenem, ez azért a mi fiúnk, de a lelkük legmélyén tudják, hogy már nem az. Csak a feltámadásban bíznak.
A székelyföldi falucskák templomtornyaiban akkora a csönd és a múlt, hogy oda már éppen csak az a jövő fér be, amelyben nem hisz senki sem. És éjfélkor, ha valamiért felriad örök álmából egy székelyföldi falucska templomtornyában az óra, amely akkor állt meg örökre, amikor ellopták a hazát, hát olyankor abbahagyja egy pillanatra a sírdogálást a jövő is, és álmosan megbámulja a csókák szárnya alá bújt pillanatot.
A Korunk a Trianon utáni Erdély egyik legjelentősebb, ha nem a legjelentősebb folyóirata volt. Dienes László alapította 1926-ban, de 1929-től Gaál Gábor nevéhez fűződött a lap, melyben nem csupán Erdély, de az anyaország és a többi utódállam magyar baloldali írói, költői, tudósai is publikáltak. Talán még a mai fiataloknak is mond valamit pár név a sorból: József Attila, Déry Tibor, Sinkó Ervin, Fejtő Ferenc, az erdélyiek közül: Tamási Áron, Méliusz József, Szentimrei Jenő, Balogh Edgár. A lapot 1940-ben betiltották a hatóságok – nem a román, hanem a magyar hatóságok. A Kántor Lajos főszerkesztésével ma is élő lap 1957-ben kelt életre újból, ekkortól szerkesztette 1984-ig Gáll Ernő.
Erdély sokféle kultúrát jelent, Mi, magyarok a kereszténység előtti, pogánynak mondott időkből a finnugor és a türk hagyományt hoztuk magunkkal: életfára kapaszkodó sámánnal,a táltosok viharfelhők mögött, állatalakban vívott párviadalával.A szászok a maguk germán-kelta hagyományát, a románok a balkán hellenizálódott és romanizálódott trák- illír- macedon s részben délszláv hagyományát. De nem csak a hagyomány sokféle: Erdély a kereszténységben is megtarotta sokarcúságát.
Erdély ama ország, mit neked ajánlok.
Színes a földje s rajta együtt székel
a szapora román virrasztó magyarral;
s szászok is laknak ott, de nincsen kétely,
hogy valahány közt legkülönb a székely.
Nálam a hazafias érzés nem annyira a néphez, mint a vidékhez tapad, nekem a szülőföld az Erdély földje, Gernyeszeg, a Maros, Marosvásárhely, a havas… Ennek a vonzását nem lehet leküzdeni.
Erdély idézetek – emlékezet, hűség és örök otthon a szívben
Erdély több mint földrajzi hely: történelem, kultúra és lélek egyszerre. Az Erdély idézetek olyan gondolatokat gyűjtenek össze, amelyek a hegyek csendjét, a múlt súlyát és a megmaradás erejét idézik meg. Ezek az idézetek a kötődésről, az emlékezésről és az identitásról szólnak — mindarról, amit Erdély jelent azok számára, akik ismerik és szeretik.
Egy erdélyi idézet képes egyszerre nosztalgiát ébreszteni és erőt adni: felidézi a szülőföld szépségét, a hagyományok tiszteletét és az összetartozás érzését.
Történelem és megmaradás
Az Erdély idézetek gyakran szólnak a történelem viharairól, a kitartásról és a hűségről. Ezek a gondolatok emlékeztetnek arra, hogy Erdély története nemcsak események sorozata, hanem emberi sorsoké, amelyekben a hit, a nyelv és a kultúra megtartó erővé váltak.
Táj, lélek és hagyomány
Erdély természeti szépségei — hegyek, erdők, falvak — mély nyomot hagynak az ember lelkében. A Erdély idézetek megidézik ezt a különleges kapcsolatot ember és táj között, ahol a természet csendje és a hagyományok ereje összefonódik.
Erdély idézetek minden alkalomra
Legyen szó megemlékezésről, ünnepről vagy személyes gondolatokról, az Erdély idézetek segítenek szavakba önteni azt, amit sokan éreznek, de nehezen mondanak ki. Ezek a sorok hidat képeznek múlt és jelen, emlék és jövő között.