Nem mondom, hogy szörnyű szerepelni a világ leggazdagabb embereinek a listáján, de azt tisztázni szeretném, hogy nem is pozitív dolog. […] Szerintem a világ sokkal jobb hely lenne, ha a milliárdosok sokkal több pénzt adományoznának el önként.
Az emberek sok mindent mondanak majd rólam miután meghalok, de teszek róla, hogy azt ne tudják köztük említeni, hogy gazdagon haltam meg. Túl sok sürgős probléma vár megoldásra a világban ahhoz, hogy tartogassam ezt a pénzt, amellyel embereken lehetne segíteni.
Azt hiszem, a legnagyobb hiba az, hogy nem tanuljuk meg elég korán a megtakarítást szokásként kezelni. Mert a megtakarítás megszokás kérdése. A második legnagyobb hiba az, hogy az emberek hamar akarnak meggazdagodni. Lassan elérni, hogy jól élj, az viszonylag könnyű. Gyorsan meggazdagodni sokkal nehezebb.
Általában mentől módosabb valaki, annál kevésbé képes elérzékenyülni.
Mások több pénzt kerestek nálam a futballban, de senki sem élvezte annyira, mint én.
Az életben sokkal nagyobb anyagi juttatásban részesülhetsz, mint eddig, hiszen semmi és senki sem akadályozhat meg abban, hogy – önképzésed révén – egyre értékesebb személlyé fejleszd saját magad.
Az iskolai, hagyományos oktatásban szerzett ismeretekből meg lehet élni, önképzéssel, viszont egy vagyonra tehetsz szert.
Dolgozz keményen az állásodban, és meg fogsz belőle élni. Dolgozz még ennél is keményebben saját magadon, és egy vagyonra fogsz szert tenni.
Amikor komoly munka áll a megszerzett vagyon hátterében, felkészültség és tudás, szorgalom és kitartás, a tapasztalataim szerint az azzal járó jó létet senki sem irigyli, mert megérdemeltnek tartja.
Senki a testvérek közül, bárhol van és bárhová indul, semmi szín alatt ne vigyen magával, se pedig útközben ne fogadjon, illetve fogadtasson el pénzt vagy dénárokat, még ruha, vagy könyvek vásárlása címén vagy munkabér fejében sem; kivéve a beteg testvérek nyilvánvaló szükségére. Mert a pénznek nem szabad nagyobb értéket tulajdonítanunk, mint egy kődarabnak. Akik törik magukat utána, és nagyobb értéket tulajdonítanak neki, mint egy kődarabnak, azokat az ördög vaksággal igyekszik megverni.
Állástalannak lenni bűn: élettelennek lenni nem az. Persze meg kell érteni őket is – egy állás pénzt jelent, pénz nélkül élni pedig nem kényelmes. Erről eleget tudok. És nem lehet mindenki művész, festő, zenész, zeneszerző, író vagy akármi. Sokakból a tehetség, sokakból a bátorság hiányzik, a legtöbb emberből mindkettő. De még a művészek sem tudnak örökké művészek maradni, főleg nem jó művészek, akik eleget keresnek ahhoz, hogy megéljenek a saját szakmájukból. A tehetség elmúlhat, a bátorság elmúlhat, vagy valami elmúlhat. Mi marad akkor az átlagembernek, ha nem egy olyan foglalkozás, ami végül kiöli belőle az életkedvet?
Ahhoz, hogy az ember teljes mértékben ki tudja élvezni a gazdagságát, és a hozzá kapcsolódó jó érzést, hogy elért valamit, először meg kell tapasztalnia a szegénységet, és egy olyan világot, amelyben az élet célja a mindennapos túlélés.
Már kétszer is előfordult, hogy temetés után jöttem ki a lovira. Mind a kétszer nyertem. Ezek a temetések tudnak valamit. Felnyitják az ember szemét. Naponta egy temetés, és gazdag leszek.
Színésznőként átélhetem, hogy milyen nevetségesen túlfizetettek is vagyunk mi ott Hollywoodban.
Valamit nem vehetsz meg pénzért, szerencsére ez rád nem vonatkozik.
(Sanga)
A bátyámmal már évek óta alkalmazzuk ezt a gyakorlatot, és rájöttünk, hogy nem kell mindenre igent mondani. Még akkor sem, ha sokkal több pénzzel járna. Inkább azt tesszük, ami a hasznunkra válik vagy amit helyesnek vélünk.
Látni fogják, mindig szenvedélyesen szerettem az igazságot. Olyannyira, hogy sokszor hazugsággal kezdtem, s így ültettem el az igazságot azok fejébe is, akik nem ismerik varázsát. Nem fognak elítélni, ha látják majd hogyan könnyítettem barátaim pénztárcáján valamely szeszélyem kielégítésére; ezek a barátaim ködlovagok voltak, és én tápláltam bennük a reményt, hogy terveik valóra válnak, ám ugyanakkor abban is reménykedtem, ha lóvá teszem őket, kigyógyulnak esztelenségükből. Vagyis azért csaptam be őket, hogy megokosodjanak ; és nem éreztem bűntudatot, mert nem a kapzsiság vezérelt. Kedvteléseimre fordítottam pénzt, s az máskülönben olyan célokat szolgált volna, melyek természet rendje ellen valók. Bűnösnek akkor tartanám magam, ha most gazdag volnék. Semmim sincs; mindent elkótyavetyéltem; ez megvigasztal és igazol. Esztelenségekre szánták a pénzt; én pedig céljától eltérítve a magam esztelenségeire fordítottam.
Velencében nincsen olyan apáca, akit pénzért ne lehetne megkapni, csak érteni kell a módját.
A szegénység és gazdagság egyaránt megrontja a művészetek alkotásait. De magukat a művészeket is.