Eljutottam arra a pontra, ahol rájöttem, mi az igazi érték. Nem a pénz. A pénz csak egy eszköz a cél eléréséhez, de nem maga a végcél.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Ami igazán számít, az a munka. És nekem fontos, hogy elvégezzem a munkát. Nem a végeredményre koncentrálok, hogy mit fogok ebből kihozni vagy mi lesz a jutalom. Csakis a munkát nézem, az örömöt, hogy elvégezhetem a feladatot. És ez a lényeg: A hegymászás az igazi kihívás, nem pedig a csúcson állni. Onnan ugyanis már nincs hová menni. Engem a feljutás, és az ezzel járó küzdelem motivál.
Igyekszem elkerülni a tanácsadást. Az egyetlen tanács, amit adhatok, az az, hogy figyelj oda! Na nem a kezedben lévő telefonra, hanem a természetre. Sok időt töltöttem azzal, hogy a gyerekeimet a természet szeretetére tanítsam. Amikor a természetben voltunk, gyakran mondtam nekik: „Hallgassátok és nézzétek!” Rengeteg olyan technológia jelenik meg az életünkben, ami elvon minket a természetes dolgoktól, ezért én a másik irányba megyek.
Hollywoodot nem az öregeknek találták ki, az biztos, és elég szomorú. Körülnézek, és gumiarcokat látok, mert már az összes fintor és mosoly lehervadt az arcokról a sok plasztikai műtéttől, kétségbeesetten ragaszkodnak a fiatalsághoz. Úgy néznek ki, mint az androidok. Élem az életemet, és arra gondolok, hogy legalább Európában értékelik a kort. Gondoljon csak Jeanne Moreau-ra, Simone Signoret-ra, akiket hagytak természetesen megöregedni, és nem szorították le őket a pályáról a ráncaik miatt. Szomorú, hogy Hollywood ekkora súlyt helyez a szépségre és a fiatalságra.
A hírnév váratlanul ért. Nem voltam felkészülve rá, olyan hirtelen jött. Egy filmemnek köszönhetem, nem szép lassú építkezésnek. Azonnal reagálnom kellett rá, mert más szemmel néztek az emberek, a rajongók megőrültek értem, rángatták a hajamat, cibálták a ruhámat, és kiabáltak. Annyira szürreális volt, tényleg megijedtem, hogy gyökerestül felforgatja az életemet.
Az idő nagy tanítómester. És az ember eljut abba az életkorba, amikor már bölcs szemmel nézi a világot. Húszéves fejjel lehetetlen, mert minden fiatal habzsolja az életet, és nem elmélkedik. A bölcsesség hozza magával, hogy elkezdünk filozofálni. Rálátunk azokra a dolgokra, amelyeket útközben nem vettünk észre, és előjön a sajnálat, a szerencse, a túlélés…
Az élet engem arra tanított meg, hogy a boldogság csak pillanatokra szól. Jön és elröppen. Kivéve persze, ha valaki kábítószerrel hozzásegíti magát, amire sose fanyalodtam. És ez az élet. Fönt és lent, nagy pillanatok és nagy mélypontok, boldogság és szomorúság között himbálódzunk. De a szomorúság éppen úgy része az életnek, mint a boldogság. Ki nem szeret boldog lenni?! Csak azt kell bekalkulálni, hogy nem tartós.
A szennyezés, a felhőkarcolók és az autópályák elvették tőlem a városomat, ezért elköltöztem és felfedeztem magamnak a Sierra Nevadát és a Yosemite Nemzeti Parkot, ahol megismertem a nyers természet szépségét. Eldöntöttem, hogy ez életem része lesz, bármivel is foglalkozom. Ettől kezdve két szenvedélyem, a művészet és a természet között osztottam meg az életemet.
Robert Redford idézetek – művészet, szabadság és bölcsesség
Robert Redford amerikai színész, rendező és producer, a modern filmművészet egyik legnagyobb alakja. Ikonikus szerepei és rendezései mellett a Sundance Filmfesztivál megalapítójaként is maradandót alkotott, hozzájárulva ahhoz, hogy a független filmek világszerte ismertséget nyerjenek.
A Robert Redford idézetek különlegessége, hogy egyszerre tükrözik a művészet iránti szenvedélyt, az emberi szabadságba vetett hitet és az élethez való bölcs hozzáállást. Szavai sokszor szólnak a kitartásról, az önazonosságról, a természet szeretetéről és a művészi kifejezés szabadságáról.
Az itt összegyűjtött idézetek inspirációt nyújtanak mindazoknak, akik értékelik a művészetet, hisznek a kreativitás erejében, és szeretnének hitelesen, saját elveik mentén élni. Redford gondolatai arra ösztönöznek, hogy fedezzük fel önmagunkat, és bátran valósítsuk meg álmainkat.



