Én mindig tudtam, ha borús az idő, végem van, ellenben mindjárt más, ha süt az édes jó meleg napocska.
Vámos Miklós
1950. január 29. -
József Attila-díjas magyar író, forgatókönyvíró, dramaturg, kiadóigazgató és műsorvezető
Sajátságos, hogy a huszonegyedik század elején sem a korruptak kerülnek tömlöcbe, hanem azok, akik tiltakoznak az uram-bátyám alapon szétlopott pénzeket szerző, adó vagy kapó bűnözők tevékenysége ellen. Az a rendszer fogta el s dugta rács mögé, amelyik váltig állítja, heves harcot folytat a gazdaságát behálózó korrupció ellen.
A politikában végképp nem igaz semmi sem, sánta kutyák tömkelege futkorászik az úgynevezett történelem lapjain.
Olvastam egy verset, melynek szerzője a tavasz beköszöntét azzal jellemezte, hogy a bakfisok lenge ruházatban elözönlik a köztereket, és a blúzukba csakis a középiskolás fiúk nyúlhatnak. Elsős gimis voltam, de nem nyúlhattam. Ide vezet, ha a bakfisok nem olvassák a kortárs magyar költőket.
Néha maradnak örök titkok az életben. Következésképp a regényekben is.
Biztonság kedvéért igyunk víz helyett inkább bort. Hamvas Béla szerint az a harmadik legfontosabb folyadék ezen a földön.
A világnak nincs legszebb nője, mindig az a legszebb, akivel vagyunk.
A mi állandó ellenfelünk az idő, melyet minél tökéletesebben tudunk mérni, annál könnyedebben szökken ki a markunkból. Egyre több kéne nekünk, futunk utána, megeshet, hogy éppen emiatt nem jut belőle elég szinte semmire.
Az nem baj, ha még sok mindent nem tudsz, az a baj, ha nem tudod, hogy nem tudod.
Az én három fő tevékenységem ebben az életemben: Élek. Olvasok. Írok. Ez valamiféle fontossági sorrend is. Sok tapasztalatot, gondolatot, megfigyelést gyűjtöttem össze, amióta az aranyérmes tevékenységet folytatom. Ezeket próbálom közreadni most. Ugyanakkor tudhatni rólam, hogy soha nem veszem magam túl komolyan. Igyekszem kevesebbet sírni, mint írni. Valamint lehetőleg soha nem félni, inkább élni.
Amit mondani fogok, talán félre is értheted. De az én tapasztalatom, hogy van a médiában egy archimédeszi törtvény. Minden műsoridőbe mártott tudományos tekintély a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított műsoridő mennyisége. Tehát minél többet vagy jelen, a szakma annál kevesebbre becsül. A kamera és a mikrofon nagyobb mennyiségben lejárat.
Ma már az emberek jóformán csak a saját testi és lelki javítgatásukkal foglalkoznak. Sportolnak, kocognak, futópadoznak, mozgatóöltönyökben rázatják magukat. Meditálnak, jógáznak, többféle kócshoz, mesterhez és mágushoz folyamodnak. KI-ki magára figyel, nem a másikra. Hiába szövögetjük a kapcsolati hálónkat egy életen át, mire legnagyobb szükségünk lenne rá, semmivé lesz.
Férfit megbántani hiba, nőt megbántani bűn, különösen feleséget.
A legfájdalmasabb emlékek mindig ahhoz kapcsolódnak, amikor nincs kit hibáztatni, egyértelmű, hogy mi voltunk hülyék. Inkább egyes számban: ÉN VOLTAM HÜLYE.
A férfiaknak kevesebb a hiányérzetük, de a nők számára a házasság olyan, mint a kötelező minimum. Akkor is akarják, ha tudják, nem sokra mennek vele.
Az ember azért akar gyereket, mert abból a lényből, akivel együtt él, már nem éri be eggyel, szeretné, ha volna kettő. Három. Négy. Satöbbi. A srácokban azután mindig azt a bizonyos lényt látja viszont – meg persze önmagát.
Köztudott, hogy a kocsi a férfi nemi szerv meghosszabbítása.
Vámos Miklós idézetek – humor, bölcsesség és emberi mélység
Vámos Miklós a kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotója: író, műsorvezető, gondolkodó, aki szavaival egyszerre képes megnevettetni és elgondolkodtatni.
A Vámos Miklós idézetek különleges elegyét adják a finom iróniának, az életszeretetnek és az önreflexiónak – megmutatják, hogyan lehet derűvel és bölcsességgel tekinteni a világra.
Mondatai gyakran a mindennapi élet apró mozzanataiból indulnak ki, de mindig messzebbre vezetnek – az emberi kapcsolatok, az idő múlása és a lét értelme felé. Vámos sajátos stílusában a humor és a fájdalom kéz a kézben járnak, miközben arra tanít, hogy érdemes őszintén élni, hibázni, és közben szeretni.
Az itt olvasható idézetek igazi gyöngyszemei a modern magyar gondolkodásnak: szellemesek, érzékenyek, és minden sorukban ott rejlik az élethez való mély, emberi viszonyulás.