Nem szabad rémlátónak lenni s nem szabad félelemből megelőzni olyan eseményeket, melyek nem bizonyos, hogy elkövetkeznek.
(Nyugat, 1912/14)
Andrássy Gyula
1823. március 3. - 1890. február 18.
magyar államférfi
Andrássy Gyula idézetei a politika, a diplomácia és a nemzeti felelősség kérdéseit veszik górcső alá. Gondolatai betekintést adnak egy meghatározó történelmi korszak szemléletébe, és rávilágítanak az államférfiúi gondolkodás jelentőségére.
Én parlamentáris államban nem tudok rosszabbat, mintha pártok külön osztályok vagy érdekek szerint csoportosulnak, mert ez lehetetlenné teszi, ami a parlamentarizmus ideálja: két nagy pártnak a kormányzásban való váltakozását.
(Nyugat, 1912/14)
A szabadelvűségnek az a próbája, hogy nem ijed-e meg a szokatlantól, a kényelmetlenségtől s az áldozattól.
(Nyugat, 1912/14)
Magyarázzam, hogy én éppoly liberálisnak érzem és tudom magam, mint bármikor, s a körülmények változhattak, de az én liberalizmusom egy hajszálnyit nem változott? Ha bizonyos tekintetben nem elégítettem ki a szocialisták kívánságait, az éppen azért volt, mert liberális miniszter voltam s a szervezetek iránt nem lehettem a szembehunyásig elnéző, mert sok hibát és visszaélést láttam a szervezetekben.
(Nyugat, 1912/14)
A szabadság ott kezdődik, ahol kellemetlen.
Ahhoz, hogy bizonyos államok és nemzetek önállóak legyenek s bizonyos hatalmuk legyen: az kell, hogy valóban meg legyen ez a hatalmuk, valóságos erejükben gyökeredzően. Márpedig az a harmadik államtest, melyre a trialista ábránd gondol, nevetséges kicsiség volna úgy Ausztriához, mint Magyarországhoz képest. Nem bírná velük a versenyt felvenni – azonfelül magában is egészségtelen alakulat volna.
(Nyugat, 1912/14)
Én sohasem fogok szántszándékkal oly helyre állni, a melyről tudom, hogy ott egy tégladarab fog a fejemre esni. De ha ilyen szerencsétlenség megtörténnék velem akaratom és szándékom nélkül, az én koponyám elég erős lesz, hogy azt kiállhassa.
Néma légy, ha sebet kapsz, süket légy, ha sebet adsz. Ha mindezeket betartod, Isten segítségével megélsz valahogy.
Sohase bántsd a közkatonát, amíg tisztet látsz. Csak az aranypaszományra célozz.
Háborúban sohase kérj és sohase adj bocsánatot. Nem vagy császár, hogy kegyelmet osztogass, ellenfeled sem az.
Sohase egyél előbb, mint a lovad, mert te ülsz rajta, nem az rajtad.
Sohase kérdezd, ha neked parancsolnak, hogy miért. Ha te parancsolsz, sohase felelj arra a kérdésre, hogy miért.
Sohase vigyél pénzt a csatába, mert mindig azon lesz az eszed.
Sohase fordulj meg a golyóbis előtt, mert annak mindegy, akár elől, akár hátul megy beléd.
Sohase fuss az ellenség elől, mert kimelegedel, tüdőgyulladást kapsz, és ebbe halsz bele.
Sohase számláld az ellenséget, mert az egyszeregyet nem a háborúnak találták fel.
A magyarokat sajnos, az jellemzi, és ez sok, külföldön tett utazásom során megerősítést nyert, hogy változásellenesek, és sokszor mintha az a szó, hogy változás, már önmagában sok emberben riadalmat kelt. Pedig mindig cselekedni kell, a cselekvés pedig sokszor éppen változással kezdődik.
A politikai pártok hasonlítanak a mágneshez: van egy oldaluk, amely vonz, és egy, mely eltaszít.
Bocskay óta a nemzet ősereje a nagy emberek egész sorozatát teremtette. Igaz államférfiak és hazafiak váltották egymást föl a nemzet vezérkarában. Ennek a dicső sornak jó időre utolsó tagja Zrínyi volt.
A háború alatt a nemzetközi jogot rendesen lábbal tiporták a hadviselő felek. Nincs oly nemzet, mely ezt meg nem tette volna. Nincs háború, melyben a nemzetközi jogon sérelem nem esett volna.
Andrássy Gyula idézetek – politika, nemzet és államférfiúi bölcsesség
Andrássy Gyula magyar államférfi, politikus és diplomata, aki a kiegyezés korának egyik legmeghatározóbb alakja volt. Magyarország miniszterelnökeként (1867–1871), majd az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztereként (1871–1879) jelentős szerepet játszott hazánk történelmében és a nemzetközi politikában.
Az Andrássy Gyula idézetek különlegessége, hogy a politikai bölcsesség, a hazaszeretet és a diplomáciai gondolkodás egyaránt tükröződik bennük.
Szavai sokszor szólnak a nemzet összefogásáról, a szabadság és a fejlődés fontosságáról, valamint arról a felelősségről, amely a vezetőket és a közösségeket egyaránt terheli.
Az itt összegyűjtött idézetek nemcsak történelmi jelentőségük miatt értékesek, hanem ma is útmutatást nyújtanak: hogyan lehet a nemzeti érdekeket megőrizni a változó világban, és miként lehet a diplomáciát a béke és a fejlődés szolgálatába állítani.