Hogy lehetne egyetlen mondattal leírni az orosz történelmet? A megfojtott lehetőségek országa.
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
1918. december 11. - 2008. augusztus 3.
Nobel-díjas orosz író
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin orosz író, történész és Nobel-díjas szerző volt, akinek művei a szovjet diktatúra, a szabadság és az emberi méltóság kérdéseivel szembesítik az olvasót. Írásaiban a hatalom természetét, az igazság kimondásának következményeit és az egyén erkölcsi felelősségét vizsgálta, gyakran saját történelmi tapasztalataira támaszkodva.
A lelkét pedig mindenki maga kovácsolja ki évről évre. Arra kell törekedni, hogy olyanná eddze, csiszolja a lelkét, hogy emberré váljon.
Aki fiatalon hal meg, az örökre fiatal marad a többiek emlékezetében. S ami a halállal farkasszemet nézve ragyog föl, az örökre fényleni fog.
Az élet valódi élvezetét nem a sokban, hanem a kevésben kell keresni.
Mindenfajta pártosság a többséghez, a fegyelemhez való igazodás: ne azt mondd, amit gondolsz. Minden párt eltorzítja a személyiséget is, az igazságosságot is. Az ellenzék vezére nem azért bírálja a kormányt, mert valamiben csakugyan hibát követett el, hanem mert különben minek az ellenzék!
Ha csak a „boldogsággal” és a szaporodással törődünk, értelmetlenül népesítjük be a földet, és egy félelmetes társadalmat hozunk létre.
A leghatásosabb próba az orvos számára, ha a saját szakterületére eső betegség támadja meg.
Túlságosan lassú a történelem a mi életünkhöz, szívünkhöz képest.
Ami azt illeti, a tajgában könnyebb eligazodni, mint a nőkön.
A takarékosság többet ér a vagyonnál.
Mit ér a szabadság? A szabad világban a hitet végleg megölik benned! Boldog lehetsz, hogy börtönbe kerültél! Itt végre van időd a lelkedre gondolni!
Akinek a keze két mesterséget ismer, azé tíz másikra is könnyen rááll.
A huszadik századot újra meg újra megrengeti, szétzülleszti a mindenfajta erkölcsöt nélkülöző politika. Az államok és vezetőik mentesülnek attól, ami minden tisztességes embertől megkövetelhető. Itt a végső óra, hogy megkeressük az államiság magasabb rendű formáit, melyek nem csupán egoizmuson, hanem együttérzésen is alapulnak.
Dögölj meg te ma, én ráérek holnap.
A könyv beszélgetett vele, másképpen és sokkal érdekesebben, mint bárki más.
Kora tavaszi reggelen a kapa vasát egyengetni – mi ez, ha nem a visszatérő élet?
A könnyen szerzett pénz valahogy semmit sem ér, és az embernek nincs meg az az érzése, hogy meg is dolgozott érte. Helyesen mondták az öregek: ingyenjószág nem tartós.
Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban.
Az emberiség egyik szomorú fogyatékossága, hogy élete felénél nem tud megújulni az ember azáltal, hogy gyökeresen változtat a pályáján.
Egy lángész nem a zsarnokok szája íze szerint alkotja művét!
Mások ezeket keresték még
