1713. október 5. - 1784. július 31.
francia materialista filozófus és író
A lelkiismeretfurdalás talán inkább a másoktól való félelemből sarjadzik, mint az önmagunktól való iszonyodásból, kisebb része van benne a tett miatti szégyenkezésnek és nagyobb a rettegésnek a megszólástól meg a büntetéstől, amely nyomon követné a vétket, ha felfedeznék. Melyik lapító bűnös él oly nyugodtan az ismeretlenségben, hogy rettegésben ne tartaná egy véletlen, amely árulója lehet, vagy egy meggondolatlanul elejtett szó, amellyel kifecsegi titkát?
Ha maga a tisztelet nem részegít is, sokban hozzájárul a részegséghez.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Hogyan utasíthat vissza az ember olyasmit, ami másnak nagy örömet okoz? Olyannak, akitől függ az ember, és amiben önmaga sem talál semmi rosszat?
Nagy bánatban áldás a betegség. Közel hoz bennünket önmagunkhoz, és eltávolítja a mások emlékét. Meg aztán ürügy is arra, hogy átadhassuk magunkat a szomorkodásnak, anélkül hogy titkunkat kifecsegnénk.
Egy gyengéd, becsületes és igazságos férfinak van tekintélye.
Ha nem akar fifikusnak, vagy igazságtalannak tűnni, sose kérjen mástól olyasmit, amit ön nem tenne meg érte.
Számomra akkor szép igazán az este, ha elégedett vagyok a délelőttömmel.
Ne ítéld el semmiért a többieket, és ne érezz bánkódást semmiért: ez a két első lépés a bölcsesség felé.
Ha jobban megnézzük rájövünk, hogy a szabadság, puszta szó. Ami semmit sem jelent. Szabad lények nincsenek és nem is lehetnek. Az ember az ami a világrendből, szervezeti adottságaiból, neveltetéséből és az események láncolatából következik. Ez határozza meg sorsunkat és ez ellen nincs fellebbezés.
Egyik ember így, a másik úgy beszél, de a mondatokat a jellem fényénél kell megítélni.
Szívesen odaszólnék a mai íróknak: „Uraim, ahelyett, hogy minduntalan szellemességekkel tömik szereplőiket, helyezzék inkább olyan körülmények közé, amely valóban szellemmel telíti őket.”
Mennyi bölcsen megfontolt terv hiúsult már meg, s mennyi fog még meghiúsulni! Mennyi esztelen terv sikerült már, s mennyi fog még sikerülni!
Az ember soha nem tudhatja, hogy minek örvendezzék, s miért bánkódjék. A jó magával hozza a rosszat, a rossz magával hozza a jót. Éjszakában botorkálunk, fejünk felett az, ami meg vagyon írva odafent, esztelenek vagyunk mind óhajainkban, mind örömünkben és bánatunkban.
Figyeld meg az emberek hajlamait, s észre fogod venni, hogy akadnak köztük olyanok, akik mintha elkésetten jöttek volna a világra: egy másik századból valók.
Úgyszólván semmi sincs e világon, amit úgy értenek, ahogy elhangzott, de ennél sokkal rosszabb az, hogy úgyszólván semmi sincs, amit úgy ítélnénk meg, mint ahogyan cselekedték.
Mi a költő, a szónok, a filozófus, a művész munkája? Élete néhány boldog percének története, melyet megörökítve ki akar ragadni a feledés homályából.
A komédiában ez idáig a jellem állt a középpontban, a társadalmi szerep csak másodlagos volt; ma a társadalmi szerepnek kell a középpontban állnia, a jellem ehhez képest csak másodlagos lehet.
A vaskos bohózat, a vásári színjáték és a paródia nem műfajok, hanem komikum vagy a burleszk változatai, melyeknek megvan a maguk sajátos tárgya.
Mert az ember kénytelen-kelletlen beáll a kórusba. Mikor benyitunk egy társaságba, az ajtóban rendszerint még a képünket is a bentiekéhez igazítjuk, megjátsszuk a tréfás embert, pedig szomorúak vagyunk, a szomorút, pedig tréfálkozni szeretnénk, semmiből sem akarunk kimaradni: az irodalmár politizál, a politikus filozófiai kérdésekről, a filozófus a morálról, a moralista pénzügyekről, a pénzember szépirodalomról vagy geometriáról vitázik, s ahelyett, hogy figyelnének vagy hallgatnának, mindenki arról fecseg, amihez mit sem konyít, és ostoba hiúságból vagy merő udvariasságból valamennyien unatkoznak.
Denis Diderot) francia író, filozófus és az Encyclopédie egyik szerkesztője, a felvilágosodás korának kiemelkedő alakja. Munkássága alapjaiban formálta át az európai gondolkodást, előtérbe helyezve a tudomány, az értelem és az egyéni szabadság fontosságát.
A Denis Diderot idézetek különlegessége, hogy egyszerre hordozzák a felvilágosodás szellemiségét és az emberi természet mély megértését. Szavai a tudás hatalmáról, a gondolat szabadságáról, a vallási és társadalmi dogmák megkérdőjelezéséről szólnak, miközben arra buzdítanak, hogy merjünk önállóan gondolkodni.
Az itt összegyűjtött idézetek ma is aktuálisak: emlékeztetnek arra, hogy a tudás keresése és a kritikus gondolkodás az emberi fejlődés kulcsa. Diderot gondolatai inspirációt nyújtanak mindazoknak, akik hisznek az értelem, a nyitottság és a szellemi szabadság erejében.
