Ne feledd: egy életed van, amit kötelességed olyan kapcsolatokkal és érzelmekkel megtölteni, amelyek a fejlődésedet szolgálják, amelyek táplálják a lelked, és amelyek miatt úgy érzed, érdemes élni.
Egyszer élünk idézetek
21 idézet
-Vajon tényleg létezik a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”?
-Édesem, csak egyszer élsz, tégy tehát róla, hogy létezzen.
Ha te jónak ítéled meg a magad számára, ami történik, amerre tartasz, akkor a többiek le vannak szarva. Egy életed van, egyszer élsz. Azt pedig érdemes úgy élned, ahogy a legjobban érzed magad.
YOLO. Szlogen, csatakiáltás, carpe diem a gördeszkás típusoknak. You only live once. Egyszer élsz.
De igaz lenne?
Csak egyszer élsz. Ezt állítják az emberek, mintha ezzel nagyobb jelentőséget tulajdoníthatnának az életüknek, hiszen minden csak egyszer történhet meg. De mi van, ha pont az ellenkezője igaz? Mi van akkor, ha te magad vagy fontosabb, mert az élet örökös körforgásában tetteink következményei századokon és kontinenseken át ívelnek? Mi van akkor, ha újra és újra esélyt kapsz arra, hogy szeresd a tieidet, hogy helyrehozd, amit elrontottál, hogy változtass?
Egyszer élünk idézetek, Élet idézetek, Reinkarnáció idézetek
Mint mondták, megérdemlem. „Olyan keményen dolgozol! – jelentették ki. – És csak egyszer élsz!” Utáltam e közhelyből eredő rövidítést: YOLO. Túl sok barátomat láttam már, ahogy ezen az alapon lehúzza a hitelkártyáját, majd hatalmas adósságba süllyed. Ez és a lepd meg magad valamivel volt az a két kifejezés, amelyről azt kívántam, bár mindörökre ki lehetne irtani a nyelvhasználatból, és végleg el lehetne felejteni őket. Igen, csak egyszer élünk. És élveznünk is kellene. De nem úgy, hogy tovább nyújtózunk, mint ameddig a takarónk ér, vagy emiatt adósságba verjük magunkat. Az adósságban semmi élvezetes nincs, és ezen semmiféle frappáns rövidítés nem változtat. Jómagam túlságosan is tisztában voltam ezzel.
Minden sort olyan figyelemmel kellene írni, mintha rögtön utána a halál tenne pontot a mondat s az író életének végére. Végzetesen kellene írni, jóvátehetetlenül. Úgy kell írni, mint akinek nincs ideje többé kijavítani központozást, jelzőt és jellemet. Csak egyszer élünk? Nem biztos. De csak egyszer írunk. Ez biztos.
Ne felejtsd el, hogy csak egyszer élünk, és az elmulasztott pillanatok varázsát semmi nem pótolhatja utólag.
A szerelem váratlanul csap le az emberre, és nem tehet ellene semmit. El lehet nyomni, de érdemes-e? Csak egyszer élünk, ebben az egy életünkben kell boldognak lennünk.
De csak egyszer élünk, és ha valamit helyesnek érzel, és igazán akarod, azt nyugodtan tedd meg.
Semmi értelme sincs olyan dolgokkal elpocsékolni a napjaidat, amelyek nem hoznak izgalomba. Csak egyszer élünk. Vagyis inkább kétszer. A második életed abban a pillanatban kezdődik, amikor rádöbbensz arra, hogy csak egy életed van.
Bizony, bizony, csak ugyan nagyon szomorú, Permaneder úr, hogy csak egyszer élünk, hogy az életet nem kezdhetjük elölről; annyi mindenhez egész másképpen fognánk.
– A fenébe is – mondta a pincérnőnek. – Egyszer élünk, nem igaz? – Hát – felelte a nő –, a hinduk nem így tartják, de kinek a pap, kinek a papné.
Csak egyszer élünk, és senki sem sejti, hogy ez az élet meddig tart, szóval érdemes kapaszkodni, ha felgyorsulnak az események, nem kell aggódni, és nem hátrafelé kell tekingetni.
Bármilyen elcsépelten hangzik is, hogy „csak egyszer élünk”, én igen-igen elgondolkodtatónak tartom.
„Egyszer élünk” – írja Willow. Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt az érvelést. Meghalni is csak egyszer fogunk.
Szeretném hinni, hogy nem csak egyszer élünk, Hogyha úgy akarjuk, egyszer visszatérünk.
Egyszer élünk! – jegyzi meg Tate. Ránézek. Mennyire igaza van. És ebből az egyetlen életből kell kihoznunk a legjobbat. Addig érdemes kiélvezni, míg tart…
