A merész ötletek olyanok, mint a gyalogok előre menetelése a sakkban; lehet, elveszted őket, de az is lehet, hogy nyerő játszmát indítanak.
Sakk idézetek
A sakk az élet miniatűr mása: egy olyan küzdőtér, ahol a nyers erőnél többet ér a stratégia, és ahol minden egyes lépésnek súlyos következménye van. Ebben a gyűjteményben a legemlékezetesebb sakk idézeteket találod, a világbajnokok zseniális meglátásaitól a játék filozófiai mélységeiig. Ezek a gondolatok rávilágítanak arra, hogy a 64 mezőn zajló csata valójában az emberi elme diadala, ahol a türelem, a fegyelem és az előrelátás határozza meg, ki marad talpon a végjátékban.
A sakkban, ahogyan az életben is, mindennek az alapja a lehetőség. A lehetőség minden remény, minden álom, minden megbánás és az élet minden pillanatának az alapja.
A sakk nem más, mint a manipuláció játéka.
Semmi abnormális nincs abban, ha egy sakkozó abnormális. Ez a normális.
Egyszer egy híres sakkozót arról faggattak, minek köszönheti, hogy annyi ravasz mattot adott a pályafutása során. – A félelemnek – válaszolta a sakkozó, és nem mosolygott.
Egy gyalog csak a téri padokon lejátszott partiban ne számít, egy mesteri szintű sakkozó ellen többnyire behozhatatlan hátrányt jelent.
Szeretem a meglepetéseket, és a sakkban különösen szeretek a huszárral meglepetést okozni az ellenfélnek.
Soha nem úgy gondoltam a sakkra, mint játékra. Nekem inkább olyan, akár egy vallás. Az élet minden aspektusát belesűrítették ebbe a tizenhat bábuba és hatvannégy fekete-fehér négyzetbe, ami elég messziről nézve igazából szürkének tűnik. Természetesen több, mint hatvannégy négyzettel van dolgunk. A kisebbeket páratlan számban véve egyre nagyobb négyzeteket kapunk, összesen kétszáznégyet. A legtöbben nem veszik észre ezeket. Csak azt látják, ami a szemük előtt van. Kevesen olyan értelmesek, hogy felfedezzék a minták mögé rejtett mintákat. Részben ez adja a sakk szépségét. Több, mint aminek először látszik: sokkal bonyolultabb, sokkal összetettebb. Az egész világ ott van a sakkjátékos kezében, megfogható, alakítható, egyszerű szabályokkal, csaknem végtelen számú útvonallal, ám csak három lehetséges végkimenetellel.
A sakk szabályai nagyon egyszerűek: bár igaz, hogy a király a legfontosabb bábu a játékban, egyben a leggyengébb is. A királynő a legnagyobb erő, és ezt jobb, ha nem felejti el az ember, ha előrébb akar jutni az életben.
A sakk a szerelem játéka lett. A középkori szokás, hogy az előkelő nőket folyamatosan kísérők vigyázták, azt eredményezte, hogy egy szerelmespár nemigen tudott kettesben elvonulni, elfogadott volt azonban, hogy az udvarló férfi meglátogassa a hölgyet hálójában egy sakkpartira.
Bár összefogta a sakk szeretete, Európa mégsem tudott megegyezni a játék szabályaiban. Szinte minden királyságban más-más szokások szerint játszották.
Indiában több mint ezer évvel ezelőtt feltalálták a sakkot, amelyben két hadsereg küzd egymás ellen, amíg egyikük királya meg nem hal. A játékot később átvették a perzsák, és a sakk-matt kifejezés is a sah mat-ból származik, ami perzsául azt jelenti: „a király halott”.
Fischer rövid világbajnoki címét leszámítva a Szovjetunió negyvenhárom éven át uralta a sakk világát.
A sakkban néha fel kell áldozni a legfontosabb bábukat, hogy a végén nyerhessünk.
1953-ban a zürichi világbajnok-jelölti tornán történt az egyik legnevezetesebb kettős elnézés. Az amerikai Sammy Reshevsky, egykori csodagyerek, a torna egyik fő esélyese, nyomott állásba került a magyarok legjobb játékosával, Szabó Lászlóval szemben. Szabó sakkot adott a huszárjával Reshevsky királyának, úgyhogy ellenfelének nem sok választása maradt: vagy leüti a lovat, vagy kilép királyával. De még e két lehetőség közül is rosszul választott. (Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy Reshevsky híresen időzavaros játékos volt.) Lekapta futójával a lovat, és ezzel lehetővé tette ellenfelének, hogy mindössze két lépésben megmattolja a királyát – olyan egyszerű dolgot, amit még a kezdő sakkozó is észrevenne. De elképesztő módon Szabó nem vette észre! Ahelyett hogy bemattolta volna a királyt, visszaütötte a futót. Néhány lépés múlva döntetlen lett a parti, s ekkor derült fény a döbbenetes kettős elnézésre. Később Szabó zavarában az ellenfelét okolta, mondván, meg se fordult a fejében, hogy a nagy Reshevsky ekkora elnézést követhet el.
Ő az egyetlen ismerősöm, aki komplikált játszmák végtelen soraként fogja fel az életet: olyasminek, mint a sakk, azzal a különbséggel, hogy folyton változnak a szabályok, és ami egyik nap győzelemnek számít, az másnap már vereséggel ér fel.
A sakk bonyolultsága megfelelő alapul szolgált a mesterséges intelligencia kutatásának. Bár egy gyermek is el tudja sajátítani a szabályait, a lehetséges játékhelyzetek száma óriási. Olyannyira óriási, hogy ha egy számítógép másodpercenként egymillió meccset játszana le, akkor is több időbe kerülne feldolgoznia a játék összes permutációját, mint amennyi az ősrobbanás óta elméletileg eltelt.
Ezért vagyok én jó a sakkban, a matematikában és a logikában, mert a legtöbb ember majdnem vak, és a legtöbb dolgot nem látják. Rengeteg tartalék kapacitás van a fejükben, de azok olyan összefüggéstelen és buta dolgokkal vannak megtöltve, hogy „Félek, nem zártam el a gázt”.
A sakk olyannyira alkalmasnak bizonyult az elme kutatására, hogy a kutatók a kognitív pszichológia muslicájának kezdték nevezni, a gyümölcslegyek hasznosságára utalva a genetikai kísérletekben. ·
A sakkban minden lehetséges helyzethez átlagosan harmincöt lehetséges lépés társítható. A góban kétszázötven.
