Senkit sem ismerhetünk meg teljesen. Ezért a legfélelmetesebb elfogadni valakit, hittel és bizalommal, és reménykedni, hogy ő is így fogad el minket.
Fel kell készülnöd arra, hogy nem mindenki álmodja a te álmaidat.
Alázattal kell megállnunk a másik ember egyénisége, személyisége előtt, és el kell tudnunk fogadni azt, hogy az sok tekintetben „más” mint mi.
Ahhoz már túl öreg vagyok, hogy cselekedeteim miatt feldühödjek. Elfogadom magam az összes jó és rossz tulajdonságommal együtt. Nem pazarlok időt sajnálatra, dühre.
Aki mindennel elégedett, s nem akarja a jót jobbra cserélni, az előbb-utóbb mindent elveszít.
Minden bolond tud kritizálni és panaszkodni, és a legtöbbjük meg is teszi. Ahhoz viszont jellem és önfegyelem kell, hogy megértők és megbocsátók tudjunk lenni.
Amíg magad is tele vagy hibákkal, sajnos elnézésre vagy kötelezve mások gyengeségei iránt.
Az ember, még ha tinédzser is, mégiscsak azokkal van szívesen, akik megértik, és akik ugyanúgy gondolkodnak a világról. Persze az se várható el, hogy teljesen pontosan ugyanazt gondolja mindenről az ember.
A hozzáállás fontosabb, mint a tény, ugyanis azon tudsz változtatni. Élj meg hát minden pillanatot! A jókat élvezd, a rosszakról pedig tudd, hogy elmúlik.
Amin tudsz változtass, amin nem, azt fogadd el.
Engedd meg a párodnak, hogy önmaga legyen. És engedd meg magadnak is.
Az ember valahogy hozzászokik az élethez, amelyet él.