Nem szeretem, hogy a fogaim előreállnak. Ettől eltekintve tökéletes vagyok.
Freddie Mercury
1946. szeptember 5. — 1991. november 24.
angol zenész, a Queen énekese
A legfontosabb, drágám, hogy az élet szuper legyen, és ha már az, nem számít, meddig tart.
A magány messze nem csak azt jelentheti, hogy valaki bezárkózik egyedül egy szobába. Tömegben is érezheti magát az ember magányosnak, és az a legfájdalmasabb érzés.
Nem akarok morbid lenni. A hetven év egyébként is nagyon messze van. Ami engem illet, teljes értékű életet éltem, és ha holnap meghalnék, nem bánnám. Éltem. És megtettem mindent.
Hinned kell magadban, abban, hogy elérsz valamit, akármennyi ideig tart is.
A legjobb, ha az ember valami megbotránkoztató dologgal nyit. Leginkább így lehet tudatni a világgal, hogy megjelentél a színen.
Elég gyakran konfrontálódok, veszekszem, és ezért egyáltalán nem könnyű kapcsolatban élni velem. A legkedvesebb ember vagyok a világon, drágáim, de nagyon nehéz együtt élni velem. Nem hiszem, hogy bárki el tudna viselni, és időnként túl nagy elánnal is próbálkozom elérni az ellenkezőjét. Bizonyos értelemben önző vagyok, mindent a magam szabályai szerint akarok játszani, de ki nem? Nagyon tudok szeretni, nagyon sokat tudok adni. Sokat kérek, de cserébe sokat adok.
Nagyon unalmas lenne, ha előre tudnám, mi történik, mert az egész életemet úgy próbálnám leélni, hogy azt elkerüljem.
Nem tudom, mások hogy vannak vele, de egyáltalán nem aggódom a korom miatt. (…) Miért is kellene bárkinek aggódni a kora miatt? Nem tudunk ellene mit tenni, nem leszünk fiatalabbak. Nem aggaszt, csak ki akarom élvezni az életet. Szerintem a kor jó dolog, mert egyenlő azzal a tapasztalattal, amit megéltél, és én az összes tapasztalatot, amelyre szert tettem az életem során, az előnyömre használom.
Nagyon szeretem, hogy boldoggá teszem az embereket – akárhogyan is. Még ha csak fél órára is. Ha szerencsésnek érzik magukat általam, jól érzik magukat, vagy mosolyt csalok egy szomorú arcra – számomra ez megfizethetetlen.
Hogy kiállja-e a zeném az idő próbáját? (…) Nem érdekel. Nem leszek ott, hogy aggódjak miatta. Húsz év múlva már rég halott leszek, kedveseim. Megőrültetek?
Ha holnap minden véget érne, ugyanúgy kezdeném el elölről, a saját fejem után mennék. Tudom, hogy egy nap minden véget ér, de nincsenek emiatt álmatlan éjszakáim. Nem emiatt vagyok itt. A kihívás hajt. Nem is szeretném, ha túl könnyen jönne minden, és szerencsére nem is nyújtanak át nekem ezüsttálcán semmit. Azt nagyon nem bírnám. És úgyis visszautasítanám.
A pénzen nem lehet boldogságot venni – de lehet vele adni! Nem érdekel, hogy elszórom, ha arról van szó, hogy másoknak adhatok.
Holnap minden véget érhetne. Nem félek tőle. Bizonytalan egy élet, de én szeretem így.
Vannak, akik beérik a második hellyel, de én erre képtelen vagyok. Én úgy érzem, aki második, az vesztett. Ha megízlelted, milyen elsőnek lenni, a második hely már kevés.
Nem töprengek azon, mi lesz, ha meghalok, és hogyan fognak emlékezni rám. Ez már az ő dolguk lesz, a többieké. Ha már meghaltam, ugyan kit érdekel? Engem nem.
Van úgy, hogy mindenünk megvan a világon, és még sincs nálunk magányosabb ember – ez a magány legbizarrabb formája.
Sok ezren szeretnek engem, mégis a világ legmagányosabb emberének érzem magam.