Húsvét akkor történik, amikor Jézus valami módon, titokzatosan beleszól az életünkbe.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Igaz házasságban nem lehet „én pénzem, te pénzed”. Csak „mi pénzünk” van.
A házasság műalkotás. Következésképpen: a házasság megélése művészet is. A művészet három fő ellensége pedig: az ismétlés, a gépiesség és a szürkeség.
A jó házasság szüntelen kompromisszumok, kölcsönös engedmények sorozata.
A házasságban a nehézkedés törvénye uralkodik. Azaz az alacsonyabb szinten álló húzza le a magasabb színvonalon állót. A kivétel csak a szabályt erősíti.
A házasság misztériumának a legdurvább arculcsapása a számítás.
A halál hozzátartozik az élethez. De azt is tudom, hogy nem pont, hanem kettőspont.
A nyitott ajtó sokszor jobban visszatart, mint a hisztériás elibe-állás.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
A szomorú titok az, hogy megtörténhet: párja mellett is halálosan egyedül élhet valaki.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert öröm lesz az életük.
Csak az érti meg a másik szenvedőt, aki már maga is égett a szenvedés tüzében.
Az ellenjárat törvénye: Ha nem szeretek valakit, s mégis következetesen jót teszek vele, ehhez később érzelmek is kapcsolódnak.
A szeretet képzelőerő, fantázia nélkül megsavanyodik, mint a rosszul kezelt bor. Kis meglepetések adnak ízt, színt, dallamot, szárnyat a szeretetnek. (…) Nincs elszürkítőbb, mint a megszokás, a rutin, amikor mindig minden ismétlődik a barátságban, a házasságban.
Az unalom legtöbbször azzal kezdődik, hogy a házasságban már nem beszélgetnek, csak megbeszélnek valamit.
Az Atya a tenyerén tart minket. A halállal áttesz bennünket a másik tenyerébe – ennyi az egész.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.