Üdvözlünk az Idézetek Neked oldalán, ahol jelenleg 27 897idézet közül válszthatsz, mintegy 268kategóriában. Legyen szó szerelemről, barátságról, életről, motivációról vagy éppen elgondolkodtató bölcsességekről, nálunk megtalálod a legjobb sorokat a világ minden tájáról.
A rendszerváltás pillanatában a hajléktalanellátásban egyedül a „Lordok háza” (a Dobozi utcai menhely) üzemelt a maga tizenhat ágyával. Azóta kiépült egy – ha nem is tökéletes, de javítható, bővíthető – intézményrendszer. A fővárosban ötezer ágy „üzemel”. 1997 elején csak Budapesten 15 éjjeli menedékhely, 30 átmeneti szálló, 11 anya-gyermek otthon, 8 „krízisszálló”, 12 népkonyha, 7 orvosi rendelő, 4 kórházhelyettesítő krízisosztály, 1 mentő, 1 mozgó rendelő, 1 röntgenbusz, 9 teajárat, 13 nappali melegedő, 8 információs bázis működött.
A rendszerváltás előtt kedvelt kelet-európai vicc volt a következő: „Kik találták fel a kommunizmust: a közgazdászok vagy a biológusok? Természetesen a közgazdászok. A biológusok előbb kipróbálták volna patkányokkal.”
„Privatizál” A rendszerváltás előtt ez csakis azt jelentette: „magánéletet él, visszavonul (főleg kettesben) a legszűkebb magánszférába”. Nyelvtani szakszóval élve: tárgyatlan (intranzitív) ige volt, tehát nem lehetett valamit privatizálni. Ilyen mondatokban szerepelt: „ne privatizáljatok, gyertek rőzsét gyűjteni”. Nekem még nevetnem kellett 1993 körül, mikor a sarki közértre kiírták: „Boltunk privatizálás miatt néhány napig zárva tart.” Elképzeltem, ahogy a kis csintalanok hátul privatizálnak a raktárban, ahelyett hogy a kasszában ülnének.
A rendszerváltás pillanatának megszólítási zavara legfeljebb a hadseregben volt pillanatnyi, ahol zökkenőmentesen áttértek az elvtársról a bajtársra. Baj végül is volt dögivel, az elvektől pedig illett gyorsan megszabadulni, már akinek volt ilyenje valaha.
A rendszerváltás sem mehetett volna végbe ilyen sikeresen a zsidó értelmiség támogatása nélkül. Visszatérve a történelmi múltra, joggal idézhetjük fel a közös sorsunkat hirdető mondást: „Zsidó-magyar két jó barát, Egyik árulja, másik issza borát…”
A rendszerváltás nem hozta meg azt, amit meg kellett volna hoznia, a polgár ma kitaszított, peremre szorított gyanús elemnek számít. Meggyőződésem ugyanis, hogy a polgári réteg semmiképpen sem azonosítható az állam és a pártok kegyeit kereső kapzsi, vagy a pártoknak kiszolgáltatott szolgalelkű, államköltségen felhizlalt újkapitalista középosztállyal. Sokkal közelebb van a szocializmus középosztályához. Az egypártrendszerben a középosztályt megtestesítő szocialista kispolgár volt a rendszer legkonformistább rétege. Ide-oda hajlott és alkalmazkodott. Mi változott? Az „osztályharcot” hirdető István elvtársból, a „nemzetet” bálványozó István úr lett.
A rendszerváltás hajnalán restaurált és újra felállított Feszty-körképet az ezredforduló multiplexeken szocializálódott közönsége is ámulattal szemléli.
A susogós jogging a rendszerváltás egyik emblematikus ruhája, ha Józsika meglát egy csikktől lyukas darabot, azonnal eszébe jutnak a tanyák mellett átfejtett olajos hordók, a pancsolt borok valahol Szolnok és Szajol között, és a csatornafedelet a lovas rendőr felé hajító strandpapucsos fradisták.
Ha a rendszerváltás idején nem lehetett volna egyszerűen a jelentkezés elmulasztásával kimaradni a Magyar Szocialista Munkáspártból, hanem nyíltan be kellett volna jelenteni ezt a lépést, és aláírással is elvállalni, akkor még ma is félmillió tagja volna a pártnak.
Igazi rendszerváltás sem Magyarországon, sem Romániában nem volt. A sajtó, a kereskedelmi televíziók olyan írásokkal, műsorokkal állnak az egyszerű emberek elé, amelyek színvonaltalanságukkal, szellemi igénytelenségükkel, múltunk szándékos pocskondiázásával és nevetségessé tételével, csakis további elbutításukat szolgálják.
