A skót whisky olyan ital, amit nem egyből kedvel meg az ember. De ha él vele egy ideig, egyszer csak elkezd hatni a varázsa. Egyfajta különleges melegséget ad, ami a bourbonben nincs meg.
Megjelent Victor, kezében egy borosüveggel.
– Van borom, de sehol egy dugóhúzó…
– Istenem! – sóhajtottam.
Amatőr alkoholista.
Gyűlölet és keserűség a lehető legrosszabb ellenszer minden társadalmi betegséggel szemben. Olyan, mint a pálinka. Tompítja az agyat és gyöngíti a szemet és olyan tettekhez vezet, melyeket nem lehet jóvátenni többé.
Életemben először fordult elő, hogy a közönség megértette a verseimet. Ez ki is józanított, úgyhogy innom kellett még.
Az alkohol azzal teszi a legnagyobb szolgálatot az emberiségnek, hogy átformálja az emberek hangulatát, miért is ez a „méreg” koránt sem nélkülözhető egyformán mindenki számára. A derű, akár endogén úton, akár toxikusan keletkezik, egyaránt mérsékli a gátlásokat, hatástalanítja a kritikát, s ezáltal ismét megnyit olyan örömforrásokat, amelyek addig a rájuk nehezedő gátlások elzártak. Igen tanulságos dolog megfigyelni, hogy a hangulat emelkedésével párhuzamosan mind süllyed a viccek színvonala. Az emelkedett hangulat ugyanis helyettesíti mintegy a vicceket, aminthogy a viccnek pedig arra kell törekednie, hogy helyettesítse a hangulatot, aminek folytán a máskülönben gátlás alá eső örömforrások, köztük az értelmetlenség, ismét a jogaikba léphetnek […]
Alkohol befolyása alatt a felnőtt ismét visszaváltozik gyermekké, aki örömét leli abban, hogy gondolatai a logika kényszere alól felszabadulva, szabadon folyhatnak.
Miközben ezt írom, szúnyogokkal hadakozom, igaz, az átlaghoz képest engem kevesebbszer támadnak meg. A vérem alkoholtartalmától megtorpannak, azok viszont, amelyek mégis megcsípnek, énekelve repülnek el.
Jólesett berúgni. Úgy döntöttem, hogy attól fogva mindig szívesen rúgok majd be. Mert így megszűnt létezni, ami addig nyilvánvaló volt, és arra gondoltam, hogy ha elégszer tudok elmenekülni a nyilvánvaló elől, akkor én sem leszek az.
Úgy három vagy négy napig ittam egyfolytában. Egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy elolvassam az álláshirdetéseket. A gondolatát sem tudtam elviselni, hogy ott ülök valakivel szemben egy íróasztalnál, és azt magyarázom neki, hogy alkalmas vagyok a munkára. Egészen őszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie egy embernek csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon. Így inkább ágyban maradtam és ittam. Mikor az ember iszik, a világ ugyan ott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi az ember torkát.
– Sokat írsz a könyveidben az ivásról. Szerinted neked segít az ivás az írásban?
– Nem. Én történetesen csak egy alkoholista vagyok, aki azért lett író, hogy ráérjen délben felkelni.
Ez a baj az ivással, gondoltam, ahogy egy újabb italt töltöttem magamnak. Ha valami rossz történik, iszol, hogy elfeledd; ha valami jó történik, iszol, hogy megünnepeld; és ha semmi sem történik, iszol, hogy valami történjen.
Nem kis mértékben a rendszeres, mértéktelen ivás szaporítja meg az emésztőrendszer rákjait, a hasnyálmirigy betegségeit, a szívinfarktust és sok más testi bajt is.