Hogyan utasíthat vissza az ember olyasmit, ami másnak nagy örömet okoz? Olyannak, akitől függ az ember, és amiben önmaga sem talál semmi rosszat?
Mindig keresni kell valakiket, akiket szeressünk, és akik minket szeressenek; ha ugyanis eltűnik a szeretet és a jóindulat, eltűnik minden öröm az életből.
Mert van néha öröm keserüségben,
Mint tarka szivárvány a fölleges égen.
Ha örül az ember, csak nyűg, hogy van esze;
Temessük el azt ma, itt van, igyál, nesze!
Ha már eldöntötted, hogy változtatsz, csak még azt nem tudod, hogyan, a legelső és legnagyobb lépés, ha az örömöt követed.
Az agyfiziológia a kilencvenes évek közepe óta tudja, hogy öröm és élmény nélkül nincs hatékony tanulás.
Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember.
Az örömnek bánattal van vége, és a bánatnak örömmel. Tehát egyforma sok van belőlük.
A nyár gondtalan, könyelmű és gyorsan telő időszak, a nyárban annyi öröm van, hogy az ember azt hiszi, elég lesz egész további életére.
A hála olyan talaj, amiben az öröm könnyen kivirágzik. Kiszabadít minket az énközpontúság börtönéből.
A hála és az öröm, amit az ajándék láttán érzünk, nem a tárgyhoz kötődik, hanem az ajándékozóhoz.
Ha nincs sikerünk az óvilágban, majd lesz egyszer az újban. Lehet-e nagyobb öröm annál, mint új dolgokat látni és csinálni?
A siker nekem egyet jelent az örömmel. Nemrég arra jöttem rá, hogyha azért csinálod ezt az egészet, mert kívülről menőnek tűnik, sok pénzt keresel vele, vagy nagy reklámkampányt csinálnak neked, de közben nyomorulttá tesz, az nem siker.
Életem legfőbb törekvése az volt, hogy gyönyörűséget szerezzek érzékeimnek; ennél fontosabb célom nem is volt. Mindig éreztem, hogy a másik nem kedvéért születtem; szerettem a nőket, és minden tőlem telhetőt elkövettem, hogy ők is szeressenek. Mámorosan szerettem az asztal örömeit, és lelkesedtem mindenért, ami kíváncsiságot keltett bennem.
Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi.
Az öröm komoly dolog – halálosan komoly. Nem azért van kevés örömünk, mert komolytalanok vagyunk?
A legtöbbek által igazinak tekintett örömöket hasonlatosnak nevezte az árticsókához, ahol ahhoz, hogy az ízes maghoz eljussunk, előbb le kell rágni és meg kell enni az összes levelet. Ráadásul az ilyen árticsóka nagyon ritka, mert sok egyéb növény is van, amely kívülről annak látszik, belülről viszont magtalan.
A szegény embereknek gyermekei nagyon kevés örömet ismernek.