A komikusok időnként elég sötét, borongós karakterek. A humor túlélési mechanizmus. A komikus titka, hogy egyszerre tud bohókás és komoly lenni. Mert képes kontrollálni az elméjét.
Akinek nincs humorérzéke, az kicsinyke vétkeket se tud megbocsátani. A humorérzék tehát etikai jelentőségű.
Igen méltányos és igazságos dolog, hogy míg a betegségek és a bánat fertőző, semmi sem terjed olyan járványszerű gyorsasággal, mint a nevetés és a jókedv.
Akiből hiányzik a humor, abból hiányzik az alázat, hiányzik a tisztánlátás, hiányzik a könnyedség, túlságosan el van telve önmagával, becsapja önmagát, túl szigorú vagy agresszív, s emiatt majdnem mindig hiányzik belőle a nagylelkűség, a szelídség, az irgalmasság… A túlzott komolyság még az erényben is gyanús és nyugtalanító: kell lennie mögötte valami illúziónak vagy fanatizmusnak… Olyan erény az, ami hisz önmagában, s épp ettől fogyatékos.
Ne túlozzuk el azért a humor fontosságát. Egy gazembernek is lehet humora; egy hősből is hiányozhat.
Jó lenne, ha mindenkinek lenne humora! Nemcsak azért, hogy képesek legyenek túlélni a gondokat, hanem azért is, mert a humorérzéket senkitől sem lehet adó formájában levonni! Ez lehet az egyetlen magántulajdon, amit senkitől sem vehetnek el.
Mikor az embert elborítják a csalódás és gond hullámai, vagy a filozófiához, vagy a humorhoz menekül, hacsak nem esik végképp kétségbe.
Az életben is fontos sokat viccelődni, nálam különösen. Szerintem sok norvégnak hasonló a humora, mint az angoloknak. Ne vedd magad túl komolyan! Igaz ez a rivális csapatok szurkolóira is. Nyilván ki fognak fütyülni, de ez csak hecc. És imádom.
Mindig is azt mondtam, hogy ha hülyeséget kérdeznek, akkor arra hülye választ fogok adni. Ha most megkérdeznéd tőlem, „Milyen alsónadrág van rajtad?” akkor visszakérdeznék, hogy rajtad milyen van. Hülye választ adnék. Ez oda-vissza működik. Szeretek viccelődni.
Kíváncsi vagyok, hogy Isten nevet-e azon, hogy tréfásan félrevezet.
Aki a komolyságba egyszer belekóstolt, annak a tréfaság, főleg az unalmasabb fajtájú, nem lesz többé ínyére.
A derű, az egészséges tréfa minden időkben annyira jellemzője a magyarnak.
A humor erősíti túlélési ösztönünket, és megóvja józan eszünket; a humornak hála, az élet viszontagságai kevésbé nyomorítanak meg bennünket. Serkenti arányérzékünket, és megmutatja, hogy a komolyság túlzott hangsúlyozása mögött az abszurdum lappang.
A humor révén látjuk meg az irracionálist a racionálisban, és a lényegtelent a lényegesnek tetszőben.
A tragédia és a tréfa közötti különbség: aki látja, annál felfogás dolga, aki éli, annál szenvedés vagy öröm dolga.
Rengeteg telefonviccet meg egyebeket csináltam, szeretem az életben is a váratlan helyzeteket, ilyen pánikszituációkban elég jól viselkedem. Azt szoktam mondani, hogy velem koccanni autóval, az egy mámor a másiknak. Mert én röhögve szállok ki, nem ordítok, hogy maga barom.
Optimista természet vagyok, és a humor mindig is az egyik nagy tanítóm volt. Segített feldolgozni a fájdalmat, a veszteséget és a bizalmatlanságot.
Édesanyáméktól azt tanultam, hogy mindenben az iróniát és a humort keressem. A szóbeszéd is csak akkor érdekel, ha van benne humor, ha nincs, akkor az érdektelen, unalmas.