Nem szeretek a múltban élni. Nem gyűjtök emléktárgyakat, a filmjeim fotóit, plakátjait, napi diszpót, semmit. Ami véget ér, véget ér. Ne rágódj rajta, lépj tovább.
Bolond dolog arról, beszélni, ami eltelt és nem jő vissza soha.
A sebeket alakítsd bölcsességgé, hagyd, hogy a múltad érted dolgozzon.
Ne feledd: a múltad nem kell, hogy megszabja a jövődet, mégis cipelni fogod azt, mint egy zsák követ a válladon.
Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.
Az álomból a múltat ismerjük meg. Mert az álom, akárhonnan nézzük is, a múltból ered.
Múlt nincsen, mert már csak a fejünkben van, jövő sincsen, mert az még csak a fejünkben van. Tehát csak a jelen “van”.
Ne kárhoztassuk magunkat a múlt hibái miatt, fogadjuk el a felelősséget, amivel a jövőnek tartozunk.
Meddig hagyod még, hogy a múltad visszatartson, mielőtt átvennéd végre az irányítást a jövőd felett?
Bármi is történt a múltban, csupán utalás mindarra, ami a jövőben megtörténhet.
Vannak távoli emlékek, amelyek úgy bukkannak fel a múlt óceánjából, mint magányos sziklák, amelyek az idő sűrű ködében aludtak hosszú ideig, de egyszer csak felsüt a nap, s a régi, kedves, mohos szikla zölden int felénk, mintha nem múlt volna el semmi, mint ahogy -úgy látszik – nem is múlt el semmi.
Amikor folyton ugyanazokhoz a gondolatokhoz térünk vissza azzal, hogy felidézzük a múltat és elemezgetjük, akkor ezek a gondolatok egy idő után tudat alatt futó, automatikus programként vésődnek be az agyunkba.
A múlt gonosz kétéltű. Érzékeink számára egyszer s mindenkorra elveszett és holt, jelenléte és elpusztíthatatlansága azonban szívósan kitart az emlékezetünkben.
Nem lehet a múltba visszamenni, és nem is érdemes, mert lehet, hogy a múlt megszépült, de ha a történészeket megkérdezzük, kiderül, hogy az sem volt aranykor.
A jövő apostolainak rossz szándékát legjobban az a törekvésük bizonyítja, amellyel a múltat a jelen szeme elől elrejteni igyekeztek.
A múlt csak azoknak fontosabb mindennél, akik már nem számolnak a jövőjükkel.
Mert bármennyire szeretnénk, a megbocsátás nem tudja megváltoztatni a múltat. A jövőt viszont igen.