Be kell végre látnunk, hogy “egy embert meggyógyítani” nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van a betegségre.

Azt tapasztaljuk meg, amiben hiszünk, és az egészség kapcsán ez azoknak a csodálatos gyógyhatású vegyületeknek a révén valósulhat meg, amelyeket testünk automatikusan és pontosan a gondolatainkhoz igazít.

Hiszek abban, hogy létezik egyfajta felsőbb értelem, egy láthatatlan tudat, ami mindannyiunkban ott van, és aminek az életet köszönhetjük. Ez tart meg, ez védelmez, és ez gyógyít meg minket minden pillanatban.

Az epigenetikából tudjuk, hogy ha a környezet jeleket ad a géneknek, és a környezetbéli tapasztalat végterméke egy érzelem, egészen új jelekhez jutnak a génjeink. És mivel minden gént fehérjék alkotnak, és a fehérjék testünk szerkezetét és működését is meghatározzák (a fehérje kifejeződése az élet kifejeződése), szó szerint megváltoztatjuk genetikai sorsunkat. Ez azt jelenti, hogy lehetőség van arra, hogy a testünk egy csapásra meggyógyuljon.

Az emberek képesek elfogadni, elhinni és magukévá tenni azt a gondolatot, hogy igazi hatóanyagot vagy kezelést kapnak, és képesek beprogramozni saját vegetatív idegrendszerüket, hogy az olyan vegyületeket termeljen, melyek pontosan ugyanolyan összetételűek, mint az általuk szedni vélt gyógyszer.

Semmilyen gyógyulás nem történhet a testünkben, amíg az elménkben és a szívünkben nem történt gyógyulás.

Le kell hatolnod a betegséged gyökeréig, ha meg akarod találni a szabadságot. Az emberek anélkül keresik a megoldásokat, hogy megnéznék, miért alakult ki az adott probléma.

A gyógyulás annak az esszenciális egésznek az erőteljes megnyilvánulása, ami már most is bennünk rejlik. Semmi pluszt nem kell hozzáadnunk magunkhoz, inkább arról van szó, hogy elengedjük azt, ami elfedi a gyógyulást. Ami ilyenkor történik, olyan érzés, mintha hazaérkeznénk. Hazatérsz ahhoz az esszenciális egészhez, amiben azelőtt volt részed, hogy elmédet megzavarta volna a félelem és az aggódás. A gyógyulás az egész megnyilvánulása.