A problémát az jelentette, hogy anyám nem az a típus volt, akinek parancsolgatni lehet. Tanult, büszke és csökönyös nő volt, és bármennyit könyörögtünk is neki, hogy hallgasson, nem volt hajlandó rá.
Egyszer, amikor Apus megpofozta, így vágott vissza neki:
– Ó, micsoda férfi vagy! Azt hiszed, attól leszel férfi, ha megütsz egy nőt?
Apám ismét megütötte, amitől anyám a földre esett.
De azonnal felállt, a szemébe nézett, és higgadtan azt mondta:
– Megüthetsz, ahányszor csak akarsz, de soha nem tudsz kárt tenni bennem.
Ez nagyon megmaradt bennem. Hiába verik a testét, mégis ő kontrollálja azt, mi okoz „kárt benne”? Én is ilyen erős akartam lenni.
