Parti Nagy Lajos

Parti Nagy Lajos

1953. október 12. -

magyar költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus

Parti Nagy Lajos Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író és drámaíró, a kortárs magyar irodalom egyik legkülönlegesebb nyelvi alkotója. Műveit a szójátékok, az irónia, a nyelvi humor és a megszokott kifejezések váratlan átalakítása teszi egyedivé; írásaiban a hétköznapi élet furcsaságai, az emberi természet és a magyar nyelv sokszínűsége is sajátos megvilágításba kerül.

Ronda hely a világ, Kelet-Európában pedig egy ezredvégi metropolis, egy ilyen összehányt szürkeállomány különösen érdes és türelmetlen, őrültek, fanatikusok és angyalok lakják, mint mindannyiunkat.

Isten tudja, hogy mi okból, talán a dekadens, fajalapú természetem miatt, én szívesen elnézegetem az őszt, ahogy zörög a levélbőr és csorog a lombokon az erőspista vöröse.

Ha már az egyetlen, amiben bízhatunk, a demokrácia is csődöt mond, sőt melegágya mindeme burjánzásnak, akkor a félelem ellen nem marad semmi más, mint a nevetés, a kinevettetés, az irónia mint a tehetetlenség fegyvere.

Eléggé hosszú ideje annak, hogy a vers végén rímek vannak. Viszont annak is már hosszú ideje, hogy a vers végén rímek nincsenek. A költészet tehát ilyen is, meg olyan, is csermelypatak de hönpöjgő folyam is. A kis cseppben jól benne van a parsprotótó, jól tudja ezt minden alkotó. Ami a szívét nyomja, az a száján távozik el az ihlet óráján. De azért van a költőnek foga, hogy legyen mivel összerágnia.

Itt szeretném leszögezni, hogy a lélek, mely hallhatatlan, a lélek nem kövér, kedves Jóska, ha rá is van szorulva, ugye a testre, ami által empirikusan érzékeli, hogy ő nem kövér, csak nagyon szomorú.

Ma ősz van és vasárnap,
avarszag és dohányzom,
az asztalkán fajanszban
még gőzölög az égbolt,
egy öntöttvas fotelben
ülök a cifra balkon,
kavarva hosszu kávét,
míg végre lusta tükrén
eloszlik és bedrappul,
mint kondenzált ökörnyál,
a kedvem égi mása.
Pedig szép itt a Herbsttag,
ahogy körülkeríti,
mint birtokát a gazda
a parkot és a kertet,
hogy majd planíroz, ásat,
és télre házat épít
e zöldből és vörösből,
ahonnan úgy hiányzol,
hisz csak neked, ha egyszer,
ha egyszer még, neked csak,
valami házat, allét,
napórát lusta tűvel,
hová a hosszu árnyék
magát befűzni boldog,
s szakadt zakóm zsebébe
a forró őszi holdat
bevarrja éjszakára.

Az én hazám kopott kabátú,
de nékem zizzenő dzsoging,
szemében egy-egy szívlapát bú,
csuklik kicsit, kicsit meging,
a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.

Mert azt kell mondanom, a rágás nem erősségünk.
A magyarság fogazata részint hiányos, részint kivehető.
Összehasonlító obezitológiai vizsgálatok szerint egy magyar falat fele annyi időt se tölt egy magyar szájban, mint egy svéd, német és satöbbi.

Parti Nagy Lajos idézetek – játék, nyelv és a valóság groteszk tükre

Parti Nagy Lajos a kortárs magyar irodalom egyik legkülönlegesebb hangú alkotója, aki bravúros nyelvi játékosságával, szatirikus humorával és mély emberismeretével teremtett egyedülálló világot. Műveiben a mindennapi valóság groteszk, mégis fájdalmasan ismerős arcát mutatja meg.

A Parti Nagy Lajos idézetek egyszerre szórakoztatóak és elgondolkodtatóak. A szavak nála nemcsak eszközök, hanem szereplők is: torzulnak, csillognak, kifordulnak önmagukból, miközben a valóság és a nyelv határait feszegetik. Szavai rávilágítanak arra, hogy az élet abszurditása mögött mindig ott rejlik valami mélyen emberi és igaz.

Ezek az idézetek azoknak szólnak, akik szeretik, ha a nyelv meglepi őket – ha egy mondat egyszerre mosolyogtat meg és gondolkodtat el. Parti Nagy humora, iróniája és költőisége ma is elevenen hat, mert minden sora az emberről, a világról és a nyelv végtelen játékáról mesél.