A gyerekek olyan színekbe öltöztetik a jövőt, amilyeneket a jelen nem ismer.
Határozott identitás és tradíció nélkül nincsen emberi jövő. És a Nyugat éppen ezt számolja fel, és azt kínálja helyette, amit Orbán Viktor miniszterelnök pogány hedonizmusnak nevezett a Tusványoson.
A jövőd sokkal inkább azon a képességeden múlik, hogy életedben és munkádban mennyire tudod segítségül hívni az elméd és az intelligenciádat, mint a jelenlegi állásodon vagy aktuális helyzeteden.
Bármi is történt a múltban, csupán utalás mindarra, ami a jövőben megtörténhet.
Az előrejelzések sokat elárulhatnak az előrejelző személyéről, de semmit a jövőről.
Ne aggódjunk a jövő miatt! Akkor menjünk át a hídon, amikor odaértünk hozzá.
A csodálatos jövőhöz vezető út kulcsa az, hogy képes legyél tervezni és keményen dolgozni, azt tenni, ami helyes és szükséges – mielőtt azzal foglalkoznál, ami szórakoztató és könnyű.
Amikor felismered valamennyi élet értékét, többé-kevésbé foglalkoztat a múlt, és a jövő megőrzésére koncentrálsz.
A legpontosabban akkor tudod megjósolni a jövőt, ha te magad építed.
A jövő megjósolásának legjobb módja az, ha saját magunk teremtjük meg – és nem az ismertből, hanem az ismeretlenből.
Megbocsátok magamnak minden hibáért, amit elkövettem. Csodálatos ember vagyok, aki előtt varázslatos jövő áll.
A jövő nincs meghatározva. Nincs sors, csak az, amit mi magunk alakítunk.
A jövő apostolainak rossz szándékát legjobban az a törekvésük bizonyítja, amellyel a múltat a jelen szeme elől elrejteni igyekeztek.
A boldog ember túlontúl elégedett a jelennel ahhoz, hogy sokat gondoljon a jövőre.
Most még javíthatunk a helyzeten. Csökkenthetjük a természetre gyakorolt nyomást, változtathatunk fejlődésünk irányán, és ismét olyan fajjá válhatunk, amely összhangban él az eleven környezettel. Csak elhatározásra van szükségünk. A következő néhány évtizedben utoljára lesz lehetőségünk arra, hogy szilárd és tartós otthont alakítsunk ki magunknak, és visszahozzuk azt a gazdag, egészséges és csodálatos világot, amit hajdani őseinktől örököltünk. A tét a jövőnk ezen a bolygón; az egyetlenen, amelyikről biztosan tudjuk, hogy életet hordoz.
Sokszor rossz, hogy nem tudhatjuk, mi vár ránk, és azt kívánjuk, bárcsak ismerhetnénk a jövőt. De ez ostobaság! Ha mindent tudnánk, egyszerűen elviselhetetlen lenne az élet. Nem tehetünk semmit, jön, aminek jönnie kell.
A múlt csak azoknak fontosabb mindennél, akik már nem számolnak a jövőjükkel.
Mert bármennyire szeretnénk, a megbocsátás nem tudja megváltoztatni a múltat. A jövőt viszont igen.