Félünk túlságosan szeretni, nehogy kiderüljön, hogy a másiknak semmit se jelentünk.
Az ember egyedül nem kezdhet új életet. Mindenkinek szüksége van egy útitársra, egy játszótársra, ha úgy tetszik, hogyha mi eltévednénk, ő mindig lássa az utat, hogyha vesztésre állnánk, akkor ő segítsen a küzdelemben.
Magadtól kérdezd:
ajtód azért fontos-e,
hogy zárd? vagy, hogy nyisd?
Nézz a Holdra,
mintha álmodnád:
mintha némasága hozzád szólna.
Lépj a Holdra.
Ez a távolság,
mit lelkünk megtesz évezredek óta.
Ne tüntesd fel előnyös színben magadat, mert a barátság nem hatalmaz fel arra, hogy kellemetlen dolgokat mondj bizalmasaidnak. Minél közelebbi kapcsolatba kerülsz egy emberrel, annál szükségesebbé válik a tapintat és az udvariasság.
Érzem, amit érzel, látom, amit látsz,
Mégis másképp mondom, mint amit te vársz.
Gondolhatok bármit, előbb mondod ki,
Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni.
A levél nem elég… a telefon sem. Csak a találkozás. Mert kell a közelség, az érintés, a mosoly, kellenek a szemek. Kellenek ezek a pillanatok, a találkozások. Hogy a lélekben megrajzolt képet a valóságban tudjuk kiszínezni, hogy az álomba beköltözzön a valóság, hogy az ünnepnapok mellett meglássuk a hétköznapokat is. A Másikat.
Van egy olyan helyzet, amikor nem a másikkal szemben vagy hátrányban. Hanem együtt vagytok hátrányban. Amikor közösen játszotok, látszólag egymásért, de valahogy mindig hiba csúszik a játékba. És vesztésre álltok. És innen szép győzni. De csak úgy lehet, ha mindketten érzitek, hogy szükségetek van egymásra, hogy kell a másik, hogy akarod a másikat. Igen, akkor lehet győzni. De csak együtt. A célért. A győzelemért. Egymásért.
Miért élünk, ha nem azért, hogy minél könnyebbé tegyük egymás számára az életet?
Fűzhetjük bármilyen szorosra együvé tartozásunkat vagy hangsúlyozhatjuk bármennyire különbözőségünket, egyformán nehéz embernek lenni.
A szupersztárok megbénítják azokat, akik ellenük versenyeznek, viszont szárnyakat adnak azoknak, akik együttműködnek velük.
Hiszem, hogy életünk során több különböző lelkitársunk is lehet.
Volt idő az életemben, amikor csak egy rendes kapcsolatra vágytam és azt gondoltam, ez a legfontosabb dolog a világon.
Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?
Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte!
Vannak dolgok, amiket ismer az ember és vannak dolgok, amiket nem. Az ismert és az ismeretlen között pedig ajtók vannak – ezek vagyunk mi.
Miért van az, hogy aki önmagával kapcsolatban feszült és békétlen, az ugyanilyen embereket fog magához vonzani? Miért van az, hogy aki jól érzi magát a bőrében, azt egyre több olyan ember veszi körül, aki szintén jól érzi magát a bőrében? Nem vették még észre?
A határ mindig ott van, ahol tudom és érzem, hogy ártok magamnak vagy a másik embernek.