Nem a szabadelvű kapcsolati modell működik jól, hanem amikor van egy domináns egyed, aki megmondja a tutit, a másik meg megy utána. Szerintem az egész világ így működik.
Kapcsolatok idézetek
493 idézet
Természetesen Bendegúznak szólítanak, de nemcsak a kollégáim, hanem a régi ismerőseim is. Sokszor könyörgök, hogy szólítsatok már végre Iminek, mert én azt a nevet is szeretem, de valahogyan nem áll rá a szájuk. Nekik Bendegúz maradok.
Rengetegen próbálnak velem kommunikálni különböző fórumokon. Általában arról kérdeznek, hogy a munkán kívül mit szeretek csinálni, hogyan tartom karban a testem, és persze állandó kérdéseket kapok a gyermekeimmel kapcsolatban. Rájöttem, nyitottabbá kell válnom, és sokkal egyszerűbb, ha megmutatom. Rá kellett jönnöm, hogy az embereket érdeklem, ezért kezdtem el használni a közösségi oldalakat. Számomra is meglepő volt, hogy egyik pillanatról a másikra több ezer új követőm lett.
Ha te valóban adnál, ha te valóban az adásban testesülnél meg, akkor eszedbe sem jutna az a szó, hogy „kapni”. Ebben az esetben te nem adni, csak üzletelni akarsz. S amikor nem kapod vissza az elvárt érzelmet, nekiállsz balhézni: ha már szép szóval nem tudtad kizsarolni a figyelmet, megszerzed erővel. Hisztizel, duzzogsz és megbántódsz, mert tudod, hogy ezek az érzelmek a férfiaknak mindig energiaveszteséget jelentenek. (…) Ha az asszony akarata érvényesítéseképpen belekezd a hisztibe, a férj azonnal ráhagyja, és menekülőre fogja a dolgot.
Tényleg azt hiszed, hogy a szeretet jele az, ha bántod a másikat? Persze, hogy nem. A szenvedésben – leszámítva a szado-mazo klubot – szó sincs szeretetről. S a női-ego mindig legyártja az indokot a pasas kínozására: az egyik legáltalánosabb energiazsaroló trükk az „én csak adok, te pedig nem törődsz velem” című vita.
Nézd meg magadat ajándékozás közben. Hogy is mondtad? Érdek és elvárás nélkül adsz, nem vársz viszonzásul ajándékot, mert neked a másik öröme az öröm… igen, te valóban nem ajándékot vársz viszonzásul, hanem a másik ember örömét. S ez talán még rosszabb, mint ha egy vázát vagy nyakkendőt kérnél cserébe, mert azt az embert, akinek meglepetést szeretnél szerezni, belekergeted a hazugságba. Hiszen mi is történik? Odaadod a csomagot, és lesed, hogy mennyire örül az ajándékodnak. Még mondani is szoktad: „nyisd már ki, hadd lássam az arcodat!” A szerencsétlennek azonnal görcsbe rándul a gyomra, és miközben a csomagot bontogatja, lehajtott arcán már a mosolyt gyakorolja, mert tudja, hogy meg kell felelnie az üzletnek: ajándékot adtál, amiért neki cserében örülnie kell. (…) Az örömszerzés csodáját tönkreteszed az öröm elvárásával.
A valódi szerelem elszakíthatatlan. A valódi szeretet elvághatatlan. Ha kicsit hátrébb húzódsz, ha visszaveszel hangodból és jelenlétedből, az érzelmi kötések nyúlni kezdenek. A feleslegesek leszakadnak, a lényegesek kitartanak – a távolság minden érdekkapcsolat alól felszabadít. Sose akard ésszel kitalálni, hogy melyik érzelem valódi, s melyik nem.
Van olyan, amikor emberek némán egymásba áradnak. Nem azonnal feltámadó érzelem ez, mert ez nem ilyen közhelyes. Csak annak az ígérete. De megérezni a szenvedély esélyét, nos… az emberek többségének soha, de soha nincs ebben része.






