A vezérek csak akkor irányíthatják a többieket, ha azok bíznak bennük. Az nem számít, miért bíznak, csak bízzanak. Akár a személyiségük miatt, mint például Ibrahimovic vagy John Terry esetében, vagy azért, mert példaképek, mint Franco Baresi, akivel játszottam a Milanban, vagy Ronaldo. Bármelyik lehet. Én két kategóriába szeretem sorolni a vezéreket: vannak a személyiségi vezérek és a technikai vezérek. Egy személyiségi vezető karaktere erejét használja fel. Mindig sokat beszél a csapattársaihoz, gyakran kiabál a pályán, és mindenkinek segít. Pozitívnak kell lennie és nem szabad félnie, fontos, hogy előrelépjen, ha a helyzet úgy kívánja. Egy technikai vezér nem beszél olyan sokat, de jó példával jár elöl. Az ilyen játékosok mindig igazi profik, a fiatalok olyanná szeretnének válni, mint ők. A technikai vezér az a játékos, aki a legtöbbet tudja a pályán lévők közül. Keményen edz, a pályán is keményen küzd, és mindig megfelelően viselkedik, a klub szellemiségének megfelelően.
