A tisztelet nagyon fontos. Ez egy fizetőeszköz, aminek az árfolyama naponta változik, viselkedéseink és döntéseink függvényében. Érdemes odafigyelni rá.

A távozásban a legnehezebb dolog Madridban, ahogy bárhol máshol is, a játékosokkal kialakított kapcsolatok hátrahagyása volt. Ugyanakkor sokukkal a mai napig is jó viszonyban vagyok, és rendszeresen tartjuk a kapcsolatot.

Előfordul, hogy az olyan játékosok, akik kiemelkedő képességeiknek köszönhetően jutnak el a legmagasabb szintig, úgy érzik, bizonyos dolgokon változtatni akarnak, kísérletezni szeretnének, hogy még jobbá válhassanak. Elfelejtik azt, hogy minek köszönhetően jutottak el erre a szintre.

A Paris Saint-Germainnél talán én voltam a projekt legfontosabb eleme, mert több tapasztalatom volt, mint bárki másnak, de a Real Madridnál csak egy fogaskerék voltam a gépezetben, amiben mindenki pontosan tudta, mi a feladata. 

Cristiano Ronaldo az a típus, akit úgy hívok, „technikai vezér”. Jó példával jár elöl; nem beszél sokat, de komoly, igazi profi, aki nagyon odafigyel saját magára. Remek fickó.

Mindig fontos számomra, hogy hamar megtaláljam a vezéreket a csapaton belül, és megtudjam, ki milyen típusú vezér, hogy jól együtt tudjak dolgozni velük.

Ibra azon kevés csatár egyike, vagy talán az egyetlen, aki ugyanúgy örül egy gólpassznak, mint egy gólnak. Az egyik legönzetlenebb futballista, akit valaha láttam, ami rendkívül fontos a csapat számára.

Zlatan egy edzésen úgy érezte, az egyik fiatal csapattársa nem dolgozik teljes erőbedobással. Az edzés végén odament hozzá és azt mondta neki: „Most menj haza, és írd bele a naplódba, hogy ma együtt edzettél Zlatannal, mert lehet, hogy ez volt az utolsó alkalom.”

Ha egy edző két Bajnokok Ligája-győzelem után kerül egy klubhoz, ezzel önmagában kivívja a játékosok tiszteletét – de csak az elején. Ezek a mézeshetek soha nem tartanak sokáig, mert a futballisták hamarosan rám néznek, és azt kérdezik: „Mit tehet értem ez a fickó?”

Gyerekként mindannyian azért kezdünk el futballozni, mert beleszeretünk ebbe a játékba. Amikor profi lettem, el sem akartam hinni, hogy olyan szerencsés vagyok, hogy azért fizetnek, amit a világon a legjobban szeretek. Később, a pályán és azon kívül tapasztalható nyomás és nehézségek közepette ez a szenvedély csökkenhet, vagy akár ki is hunyhat. Az én feladatom az is, hogy a játékosok futball iránti szeretete megmaradjon. Ha ez sikerül, elégedett vagyok.