Pénz, pénz-pénz-pénz, pénzecske
Jöjj-jö-jö-jö-jöjj ide
Pénz, pénz-pénz-pénz-pénz-pénz-pénz, pénzecske
Pénz, most jöjj ide-e-e!
Majka
25 idézet
1979. aug. 5. -
eredeti nevén Majoros Péter, Fonogram-díjas magyar rapper, dalszövegíró, műsorvezető
Emlékszem anno a gyermekkora,
mikor anyáink imáját még századszorra
sem hallottuk meg, mert a barátság szent,
és nem érdekelt, melyik bőrszín a trend.
Mikor valaki bántott, akkor összefogtunk.
Mi mások voltunk, mégis összeszoktunk.
Most egymásra vagyunk mégis idegesek,
pedig egy nép vagyunk, és nem idegenek.
Sötét a hely, sötétek a gondolatok.
Nincs zaj, csak a pillanatok,
Amiket úgy élünk meg, mintha vége lenne,
Pedig most kezdődik az élet. De van-e értelme?
Az emberek alapbeállítottsága az, hogy mindenképp állni kell valahova. Miért kéne? Engem nem érdekel. Megvan mindenről a véleményem, de nem akarok mindig beszélni róla.
A társadalom nem elég felkészült ahhoz, hogy elfogadja a másik véleményét.
Magamnak akarok megfelelni, abból soha nincs baj. Azért vagyok ott, ahol, mert soha nem akartam másoknak megfelelni.
Párkapcsolati szinten sokkal inkább meg lehet beszélni bármit, mint a társadalom szintjén. A demokráciával ugyanis az a gond, hogy minden idióta beleszólhat mindenbe.
Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,
mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz.
Csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor, mennyit élj.
Ha százszor kérded őt, és százszor nem felel,
ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy. Kapsz, mit érdemelsz.
Nem a szabadelvű kapcsolati modell működik jól, hanem amikor van egy domináns egyed, aki megmondja a tutit, a másik meg megy utána. Szerintem az egész világ így működik.
Azok a sokszínű, nemes gondolatok (…), amelyek elméletben szebbé tehetnék a világot, a gyakorlatban nem működnek.
Az életben szerintem az a legfontosabb, mikor nő be az ember feje lágya annyira, hogy lássa, mit akar az élettől.
Ha van egy tiszta fejű és tiszta kezű, épeszű vezető, az után lehet és érdemes is menni.
Magyar vagyok, magyarnak születtem, magyar földön magyar ember lettem,
a múltunkat cipelem a vállamon, de magyar vagyok, úgyhogy vállalom.
Magyar férfi és magyar asszony, északon, hegyeken, délen, a parton,
túl egy bűnös évszázadon, de magyar vagyok, ez a támaszom.
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!
Kellett volna a sorstól egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!
Ők azt várják tőled, hogy birka módra állj be a sorba és vezényszóra
táncolj, amíg csak szól a nóta és szavad se legyen a bánásmódra.
De én problémás vagyok, mer` gondolkodom,
nem állíthatsz félre, arról gondoskodom.
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,
És hitt bennem, engem már csak ez éltet!
Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az élettől egy-két pofon.
Onnantól kezdve, hogy valaki egy erősebb hit, egy fegyelmezett rendszer szerint él, amiben vannak szabályok, azt megpróbálja a környezetére is ráerőltetni.