Budapest csodálatos hely, tiszta, szép, és a helyiek is kedvesek. Talán ez utóbbi a lényeg, hogy az emberek figyeljenek egymásra, jó közösségek alakuljanak ki. A zsúfolt, rideg világban sokat jelent a barátságos, pozitív hozzáállás.
A kapcsolataink törékeny kincsek, amikért annyi mindent feláldozunk, hogy megtartsuk őket. És néha mégis azt látjuk, hogy egy pillanat alatt semmivé válnak. És ez örökre megváltoztatja az életünket.
Az emberi természet része, hogy kapcsolatra vágyunk, mint ahogy a mutáns természet része a vágy, hogy meghalljanak minket, hogy lássanak. Hogy érezzük, hogy egy másik lélek végre megpillantja a miénket.
Aknázd ki legjobb képességeidet és erősségeidet, és tanuld meg másokra bízni azt, amiben te nem vagy jó. Vannak körülötted tehetséges emberek, akiknek az álma azzal válik valóra, ha segítenek megvalósítani a tiédet. Keresd meg őket!
Kutyák között bolhás leszel. A társaság, melyben mozogsz, formálja viselkedésedet, a viselkedésed formálja a jellemedet, a jellemed pedig végeredményben formálja a sorsodat.
Voltak rendes gyerekek meg gonoszabbak, akik féllábúnak meg százlábúnak csúfoltak. De fiatalon az ember még könnyebben túljut ezeken. Legfeljebb visszaszóltam nekik, vagy fejbevágtam őket a mankómmal!
Egymás mellett élünk, de sokszor valódi lelki kapcsolatok nélkül. Az internet-kapcsolatok természetesen nem elégítenek ki bennünket, hiszen az ölelés, a társsal való szoros együttlét nélkülözhetetlen tápja az érzelmi éltünknek. Ha ez nincs, boldogtalanok leszünk, előbb-utóbb depressziósok.
Egy indulattal kimondott mondat lelki tőr lehet a másik szívében. Hiába nem gondoltuk komolyan, hosszú távon mégis sebződést indíthat el, eltávolodást.
Mi az istenért nem tud egy nő egy férfit szeretni azzal együtt is, ha néha hibázik? Együtt lenni, az a csoda; együtt lenni valakivel és törődni vele. Együtt aludni úgy, hogy összeérnek a lábfejek, összeérnek a lábak. Aludni és együtt lenni. Csak az erősek tudnak egyedül élni, az erősek és az önzők.
Én abban a csodálatos, régimódi szellemben nevelkedtem, amely a másikat előbbre valónak tartja magunknál. „Mások sokkal fontosabbak, mint te, kedvesem, és ezt zúgolódás nélkül el kell fogadnod!” – hallottam gyakran.