A nevetés megmérgezi a félelmet.
A félelem erősebb a szeretetnél. Ezt jegyezzétek meg!
Az aggódás olyan, mintha imádkoznál egy olyan dologért, amit nem akarsz, hogy megtörténjen.
A gyáva ember akkor is fél, ha nem kell, a vakmerő meg akkor is merész, ha nem kell.
Alapvetően félünk attól, hogy azzá váljunk, ami a legtökéletesebb pillanatainkban, a legtökéletesebb helyzetekben, a legnagyobb bátorság közepette felsejlik előttünk. Élvezzük és felvillanyozódunk a magunkban talált lehetőségektől ezekben a futó pillanatokban, mégis folyamatosan gyengeségtől, ijedtségtől és félelemtől reszketünk, ha meglátjuk őket.
Ne hagyd, hogy a félelmed visszatartson az álmaid megvalósításától. Tekints úgy a félelmedre, mint valami füstérzékelőre. Figyelj oda rá, ha megszólal, nézz körül, hogy valós veszély fenyeget-e, vagy csak megszólalt a riasztó. Ha nincs igazi vészhelyzet, felejtsd el a félelmed és éld tovább az életed.
Az embereket a következményektől való félelem tartja vissza a cselekvéstől és teszi alkalmazkodóvá, de amint elengeded a lényegtelen dolgokhoz – a pénzhez, a karrierhez, a személyes biztonsághoz – fűződő ragaszkodásodat, legyőzheted a félelmet.
Az egész életünk szólhat az aggódásról, vagy arról, hogy mi lesz holnap, mi lesz egy év múlva. De döntenünk kell, hogy ezt szeretnénk-e, vagy pedig a jelen pillanatának örülni.
Az élet egyik legérdekesebb furcsasága, hogy nem az iskolai oktatás, és nem is az elme csillogása az egyéni siker legőbb oka, hanem a félelem hiánya.
Emlékezz: valahányszor a félelem dögmadarát körözni látod, van valami, ami alszik, és fel kell ébreszteni, vagy ami halott, és el kell temetni.
Csak az teszi lehetővé az egyén számára, hogy a testi betegségektől való félelmén felülemelkedjen, ha belegondol, hogy van egy elméje, amely mentes minden korlátozástól – kivéve azokat, amelyekkel ő maga kötötte gúzsba.
Az olyan helyzetekben, amikor mélyponton vagyunk, megjelenik a félelem. Félünk, szorongunk, néha rettegünk. Ezt nem nagyon kerülhetjük el. Nemegyszer a félelem az egyetlen ösztönző erő, ami kilendít bennünket abból az állapotból, amiből addig nem tudunk kikerülni, mert hatékony cselekvésre indít, és egyszer csak valahonnan megérkezik hozzá az erő is.
Ha attól félsz, hogy el fogsz bukni, akkor nagy valószínűséggel el fogsz bukni
Egy rövid ideig egy kis angliai plébánián szolgáltam. Minden vasárnapi mise után láttam, hogy egy fiú vár hátul a templomban. Aztán egy napon a fiú bevallotta nekem, hogy a kutyáját agyonverte egy lapáttal. Azt mondta, hogy a kutya megharapta a csecsemő húga arcát és meg kellett őt védenie. És azt akarta tudni, hogy ő ezért a pokolba kerül-e? Mondtam neki, hogy Isten meg fogja érteni és megbocsát neki, amennyiben sajnálja. De a fiút nem érdekelte a megbocsátás. Csak attól félt, ha a pokolba jut, akkor a kutya is ott lesz, és várja őt.
Mindig félünk az újtól, attól, amit nem ismerünk, vagy még nem tapasztaltunk. De ha nem vágunk bele, soha nem tudjuk meg, hogy megéri-e a kockázatot.
A rémálom pedig természetes, egészséges módja annak, hogy az ember levezesse a feszültséget és szembenézzen a félelmével.
A gyáva azt, amin nem akar változtatni, öröklöttnek titulálja.