A humanisztikus oktatás-nevelés azt jelenti, hogy az egész élet neveléssé válik; nem pedig hogy egy bizonyos épület falain belül zajlik, de azokon kívül már nem.
Alapvetően félünk attól, hogy azzá váljunk, ami a legtökéletesebb pillanatainkban, a legtökéletesebb helyzetekben, a legnagyobb bátorság közepette felsejlik előttünk. Élvezzük és felvillanyozódunk a magunkban talált lehetőségektől ezekben a futó pillanatokban, mégis folyamatosan gyengeségtől, ijedtségtől és félelemtől reszketünk, ha meglátjuk őket.