A teológusok már régóta küzdenek azzal a lehetetlen feladattal, hogy összeegyeztessék a világban lévő bűnt, gonoszságot és fájdalmat a hatalmas, mindenkit szerető és mindentudó Isten képzetével.
Abraham Maslow
1908. április 1. - 1970. június 8.
amerikai pszichológus, a Maslow-piramis és a D-B motivációelmélet kidolgozója.
Abraham Maslow idézetei az önmegvalósításról, az emberi szükségletekről és a személyes fejlődés lehetőségeiről szólnak. Gondolatai inspirációt adnak ahhoz, hogy jobban megértsük önmagunkat, és tudatosan törekedjünk belső kiteljesedésünkre.
Az érettség, a lelki egészség, az önkiteljesítés magas szintjére érkezett önmegvalósító emberektől olyan sokat tanulhatunk, hogy néha úgy tűnik, egy egészen más emberi fajhoz tartoznak.
A kíváncsiság és a felfedezés vágya „magasabb” szükséglet, mint a biztonság, ami azt jelenti, hogy a biztonság, veszélymentesség, szorongásmentesség, félelemnélküliség szükséglete prepotens, erősebb, mint a kíváncsiság.
A legtöbb vallásban van egy antiintellektuális vonal (természetesen sok más vonallal együtt), előnyben részesítik a bizalmat, a hitet vagy a jámborságot a tudással szemben, vagy legalábbis úgy érzik, hogy a tudás bizonyos fajtái veszélyesek, és legjobb lenne ezeket betiltani vagy néhány kiválasztott számára fenntartani.
A pszichoterápiában „ellenállásnak” hívjuk azokat a manővereket, amelyek segítségével folyamatosan kikerüljük a fájdalmas igazság tudatosulását, amelyekkel megpróbálunk küzdeni a terapeuta erőfeszítései ellen, aki szeretné velünk megláttatni ezeket az igazságokat.
Senkinek sem jutna eszébe megkérdőjelezni azt a kijelentést, hogy „szükségünk van” jódra vagy C-vitaminra. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy bizonyítékaink vannak arra, hogy a szeretet „szükségletünk” pontosan ugyanilyen természetű.
Aki nem váltja valóra saját tehetségét, a született festő, aki harisnyát árul festés helyett, a buta életet élő okos ember, az igazságot látó, de azt elhallgató ember, a férfiasságát feladó gyáva ember – mindezek olyanok, akik valahol mélyen észlelik, mit rontottak el magukban, és ezért megvetik önmagukat. Ebből az önbüntetésből csak neurózis származhat, de ugyanígy származhat belőle megújult bátorság, jogos felháborodás, nagyobb öntisztelet, ha a felismerés után sikerül megtenni a jót; egyszóval a növekedés és a jobbá válás útja a fájdalom és konfliktuson keresztül vezet.
A beteg embereket a beteg kultúra hozza létre, az egészséges emberek lehetőségét az egészséges kultúra teremti meg. Ám az is igaz, hogy a beteg emberek még betegebbé teszik a kultúrát, az egészséges emberek pedig még egészségesebbé. Az egyéni egészség javítása egy lépés az egészségesebb világ megalkotása felé.
Freudtól megtanultuk, hogy a múlt most létezik az emberben. Most azt tanuljuk meg a növekedés és önmegvalósítás elméletéből, hogy a jövő is most létezik a személyben, ideálok, remények, kötelességek, feladatok, tervek, célok, megvalósulatlan lehetőségek, küldetés, sors, rendeltetés stb. formájában. Aki számára nem létezik jövő, az kénytelen a konkrétumban, a reménytelenségben, az ürességben élni. Számára az időt vég nélkül „ki kell tölteni”. A legtöbb tevékenységet általában a törekvés mozgatja, ezért szervezetlenül és integrálatlanul marad a személy, amikor megszűnik a törekvés.
A szeretet nemcsak észleli a lehetőségeket, hanem valóra is váltja őket.
A humanisztikus oktatás-nevelés azt jelenti, hogy az egész élet neveléssé válik; nem pedig hogy egy bizonyos épület falain belül zajlik, de azokon kívül már nem.
Az bizonyosan egyre nyilvánvalóbb, hogy amit a pszichológiában „normálisnak” nevezünk, az az átlagosak pszichopatológiája, olyannyira nem drámai és olyannyira széles körben elterjedt, hogy rendesen észre sem vesszük.
A képességek követelik, hogy használják őket, és csak akkor hallgatnak el, amikor jól használják őket.
A lehetőségek nemcsak lesznek vagy lehetnek, hanem léteznek is.
Egy elsőosztályú levesben sokkal több a kreativitás, mint egy másodosztályú festményben.
Érezhetem magam bűnösnek a múlt miatt, aggódhatok a jövőn, de cselekedni csak a jelenben tudok.
Alapvetően félünk attól, hogy azzá váljunk, ami a legtökéletesebb pillanatainkban, a legtökéletesebb helyzetekben, a legnagyobb bátorság közepette felsejlik előttünk. Élvezzük és felvillanyozódunk a magunkban talált lehetőségektől ezekben a futó pillanatokban, mégis folyamatosan gyengeségtől, ijedtségtől és félelemtől reszketünk, ha meglátjuk őket.
Ne ajánlj tízdolláros megoldást egy ötvencentes problémára!
Azok az emberek, akik csak a kalapáccsal tudnak jól bánni, minden problémát egy-egy szögnek látnak.
Vagy előre lépsz egyet a növekedés irányába, vagy hátrafelé a biztonságba.
