Szabadságomat a bizalom adja, és a félelem veszi el.
Félelem idézetek
Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem.
Akit a kígyó megcsípett, fél a gyíktól is.
És ha egy félelmet szeretnétek eloszlatni, a félelem székhelyét saját szívetekben keressétek, ne pedig annak kezében, akitől féltek.
Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek a félelemmel. Hagyom, hogy áthatoljon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utána fordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.
Mindenek előtt ne félj! Az ellenség, aki téged meghátrálásra késztet, abban a pillanatban ugyanúgy fél tőled.
A félelem az a sötétkamra, amely az ember bensőjében előhívja a negatívumokat.
Az emberek nem az ismeretlentől félnek, mert minden ember képes mindent elérni, amit akar, és amire szüksége van. Attól félünk csak, hogy elveszítjük, amink van, legyen az az életünk vagy a földünk. De a félelmünk elmúlik, mihelyt megértjük, hogy a mi történetünket és a világ történetét ugyanaz a Kéz írta.
Az ember áthidalja a saját félelmét, ha látja a másikét. Ez sokat segít az életben.
A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.
A láthatatlan dolgoktól való félelem a valódi gyökere annak, amit az ember vallásnak nevez. Akik azonban ezt a hatalmat másként félik vagy imádják, azoknál babonaként jelenik meg.
Hogyan csinálják ezt az emberek – félretenni minden félelmüket, és feltétel nélkül bízni valakiben, minden tökéletlenségük és félelmük ellenére?
Az emberi faj Istentől való félelme megszűnt. Meg is kapta érte azután a büntetését; hiszen önmagától kezdett félni, életre hívta a fantasztikumot, most pedig saját képzeletének e teremtményétől reszket.
Lásd be, hogy a félelem a tisztánlátás kezdete.
A félelem a bizonytalanságból fakad. Akkor győzhetjük le, ha jobban megismerjük önmagunkat.
Aki félelemben él, nem is él igazán. Mindig is lesznek olyanok, akik szembeszállnak a félelemmel, és mindig lesznek olyanok, akik inkább elmenekülnek.
A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést.
A dolgokat mindig nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is.
Az ijedtség olyan, mint a bárányhimlő. Ha ügyet sem vetsz rá elmúlik magától, de ha elvakarod, mindörökre rajtad marad a nyoma.
Ha mindentől félnénk, amitől csak lehet, semmi okunk nem volna rá, hogy éljünk.
