Talán nincs egy olyan hely, amit Pokolnak neveznek. A Pokol talán az, hogy hallgatod a nagyszüleid szuszogását, miközben eszik a szendvicsüket.

Néha azt érzem, hogy én is hibás vagyok azért, hogy annyi szenvedés, tragédia történik a világban, de tudom, képtelenség, hogy mindent egyedül oldjak meg.

Az egész életünk szólhat az aggódásról, vagy arról, hogy mi lesz holnap, mi lesz egy év múlva. De döntenünk kell, hogy ezt szeretnénk-e, vagy pedig a jelen pillanatának örülni.

Nem az a dolgunk az életben, hogy mindent megértsünk, hanem az, hogy mindig legyünk nyitottak az új dolgokra, lehetőségekre. És ne aggódjunk, ha valami nem sikerül, mert lesz másik ajtó, amelyet csak ki kell nyitnunk.

Soha ne engedjük, hogy bármi is a fény útjába álljon. Néha vállalni kell némi kockázatot, hogy teljes pompánkban tündököljünk.