Mások vagyunk, és az emberek mindig attól félnek.
Félelem idézetek
Amikor szembenézünk félelmeinkkel, tudnunk kell, hogy noha az elképzelhető legkeményebb harc vár ránk, de ha mindeközben nyitottak és kezdeményezők maradunk, feltétlenül megerősödve kerülünk ki a küzdelemből.
Valahányszor nehéz döntés elé kerülök, felteszem magamnak a kérdést: Mit tennék, ha nem félnék a tévedéstől, visszautasítástól, vagy attól, hogy nevetségessé válok, esetleg magamra maradok? Nos, biztosan tudom, hogy amennyiben nem törődünk a félelemmel, azt a választ kapjuk, amit keresünk.
Nem szabadulhatunk meg mindennapos félelmeinktől, mert aki él, az fél is.
Annyira rendbe szeretném hozni a dolgokat, de minden ösztönöm azt súgja, hogy legyek óvatos. Amiről nem tudsz, az nem fáj.
Kiállni a színpadra és lemezteleníteni a lelkemet sokban hasonlít arra, mint amikor szorítóba léptem. Egyfelől alig várom, hogy kiálljak a színpadra, másfelől halálosan meg vagyok rémülve. Mint egy versenyló, aki alig várja, hogy kirobbanjon az indítókapuból.
Tegyünk valami olyant minden nap, amitől félünk.
Minden intelligens ember fél. Minél intelligensebbek vagyunk, annál jobban félünk.
Mindannyian túlélők vagyunk. Irányítani tudjuk a félelmeinket. Félelem nélkül, pedig gondtalanul élhetünk.
Nem kell félned attól, hogy egy kicsit nagyobbat álmodj!
Semmi sem sodorhat nagyobb bajba, mint a leégéstől való félelem.
Nem érzek űrt. Szerintem a házasságaim mind nagyon jól sikerültek. És amikor véget értek, akkor ez a mi döntésünk volt, mert tudtuk, hogy a boldogság néha már nem létezik ugyanazon a felálláson belül. Természetesen akadtak hepehupák, és nyilván nem éreztünk minden pillanatot fantasztikusnak, de végső soron csak egy életünk van, és soha nem maradnék benne egy helyzetben félelemből. A magánytól való félelemből. Az attól való félelemből, hogy nem fogok tudni életben maradni. Ha benne maradsz egy félelemre épülő házasságban, azzal csak ártasz önmagadnak.
Életem legfélelmetesebb napja az volt, amikor megszereztem a világbajnoki övet, Cus pedig nem volt mellettem. Rám szakadt az a rengeteg pénz, és fogalmam sem volt, mihez kezdjek magammal. Aztán megérkeztek a keselyűk és a piócák.
Nézz szembe a legnagyobb félelmeddel, ezután a félelemnek már nincs hatalma feletted. Szabad vagy.
Sokkal kevésbé félünk az erőszaktól, mint a saját érzéseinktől. A személyes, saját, magányos félelem sokkal rémisztőbb, mint amit más okozhat.
A félelemnek nem kell feltétlenül valamilyen hiedelemhez kapcsolódnia, nem a hiedelem váltja ki a félelmet, hanem a félelem kerít magához egy hiedelmet, amit aztán kicifrázhat, a képzeletben megjeleníthet, és ezzel a félelem egyre nagyobbra növekedhet az emberben.
A félelem ösztönzi az embert.
Szakadékok ott keletkeznek, ahol félünk látni önmagunkat.
Nincs remény félelem nélkül, és nincs félelem remény nélkül.
A valódi önbizalmat mindig csak olyan dologgal lehet elérni, amitől fél valaki. Mert az ilyen megmérettetéseknél (…) ott van a félelem is, hogy sikerül-e. De ha ezt valaki megteszi, akkor a félelmeit is legyőzi. A félelmeket legyőzni: ennél nagyobb megmérettetést én nem ismerek.
