Semmi nem marad ugyanaz, semmi nem marad változatlan. És hogy milyen módon változik meg valami, az csakis tőled függ.
Neale Donald Walsch
1943. szeptember 10. —
amerikai író
A küzdelem ott ér véget, ahol a hála kezdődik.
A megbocsátás segítségével képessé válunk végrehajtani azokat a legalapvetőbb váltásokat a magunk és mások életében, amelyekre mindig is vágytunk, vagy amelyeket valaha is elképzeltünk. A megbocsátás mindent meg tud változtatni – egyetlen pillanat alatt.
A megbocsátás mindent meg tud változtatni – egy pillanat alatt. Elhozza az örömöt oda, ahol bánat volt, a békét a zűrzavarba, a boldogságot a haragvó felek közé. És mindenkinek vissza tudja adni önmagát.
Életed célja az, amit annak hiszel. Küldetésedet te szabod ki saját magadnak. Életed pedig az lesz, amivé teszed, és soha, senkinek nem lesz joga ítélkezni feletted.
A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy. A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.
Módszeresen megsemmisítitek a környezeteket, majd az úgynevezett természeti katasztrófákra mutogattok, mint Isten kegyetlen tréfájára, avagy sóhajtozva emlegetitek a vad természet könyörtelenségét. Ám csak önmagatokat csapjátok be, és a ti módszereitek kegyetlenek.
A szeretet a végső valóság. Az egyetlen. A minden. A szeretet érzése Isten megtapasztalása.
Az értékítéletekből, melyeket beépítettél az igazságodba, nagyon kevés alapul a saját tapasztalatodon. Ám éppen a tapasztalat az, amiért erre a világra jöttél, és a tapasztalataidból kell megteremtened önmagadat.
Az élet – természetéből fakadóan – semmit nem szavatol, különben a célja hiúsulna meg.