Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.
Amikor érzem, hogy hazudtál nekem,
És a hazug szavak csak hazugságot szülnek,
Amikor tapogatni lehet a csendet,
És az én csendemet rejti a te csended,
Akkor tudom, hogy elveszítettelek, ezúttal
Örökre.
Soha nem hittem volna, hogy a rohadt párizsi tűsarkú cipőm még egyszer a Small Heath-i lószart tapossa majd.
Aktív világmegváltó voltam, most meg egy passzív, impotens, értelmiségi pöc* vagyok.
Magadnak is érezned kell, hogy nem vagy többé, aki voltál. Én nem változtam. Amíg két test, egy lélek voltunk, bízvást számíthattunk arra, hogy boldogok leszünk. Most homlokegyenest ellenkező céljaink csak boldogtalanságot hozhatnak ránk. Hogy mennyit és hogyan töprengtem ezen, arról nem szólok, de kimondom nyíltan, hogy kész vagyok visszaadni szabadságodat.
Bizony, csalódásokban bővelkedik az élet. Gyakran éppen azok a reményeink nem teljesülnek, amelyek a legkedvesebbek szívünknek, és leginkább becsületünkre válnak.
Nem a halál fáj, hanem az, hogy nem tudom elérni azt, amit még akartam.
Mikor az embert elborítják a csalódás és gond hullámai, vagy a filozófiához, vagy a humorhoz menekül, hacsak nem esik végképp kétségbe.
Bámultam a lefolyó esőcseppeket, és olyan érzésem volt, mintha ma az időjárás is síratná a tönkrement életemet.
Azok a dolgok tesznek tönkre minket, amelyeket a legjobban szeretünk.
Az az ábránd – elenyészett;
Az a légvár – füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ – nincs sehol!
Majdnem mindent képes voltam irányítani életem folyamán, ha kellett, lefizetéssel, manipulációval, akár lódítással, de a gyerekeim akaratát nem tudom befolyásolni. Ahogy apám sem tudott engem.
Mindenekelőtt: senki sem boldog, hanem csak törekszik egész életében egy vélt boldogságra, melyet ritkán érhet el s akkor is csak azért, hogy kiábránduljon: ám szabály szerint végül is mindenki hajótörötten s ledőlt árbócczal ér kikötőt.
Tévedtem, amikor azt hittem, hogy a becsület és a tisztesség olyan alapvetés, olyan magától értetődő dolog, mint az, hogy levegő nélkül nincsen az ember számára földi élet.
Ó, az ember nem születik gyanakvónak. Azt az életünk folyamán sajátítjuk el. A tanítómestereinket pedig úgy hívják, hogy csalódások.
A miniszter aki engem támogatott, kegyvesztetté vált és mivel papíron semmi sem volt rögzítve, így mindenki aki az ő szárnyai alatt ért el valamit, szintén kegyvesztetté vált.
– mondta világbajnoki címmérkőzésének meghiúsulásáról egy 1996-os interjúban.
A bizalom olyan érzelem, amelyet egy másik ember felé csak az tud érezni, aki önmagával jó érzelmi kapcsolatban van, képes arra, hogy önértékelését pozitív tartományban tartsa, és nem vár egyfolytában külső megerősítést. Azok viszont, akiknek saját magukról a véleménye valójában negatív, úgy érzik egy-egy csalódás után, hogy: „Tulajdonképpen megint az történt, ami mindig – nem kellek senkinek…”
Az online boldogságparádé elhozta a mélységes csalódottságot a valódi élettel szemben.