Nehogy lemaradjak valami fontosról a neten. Istenem, még az utolsó karácsonyi képeken is fogom azt a ku*va iPhone-t. Kitől és mit vártam szenteste a telefonomon? Semmit.
Leiner Laura
1985. ápr. 22. -
magyar író
Leiner Laura idézetei a fiatalok mindennapjairól, a szerelemről és az önismeretről szólnak. Gondolatai könnyed, mégis őszinte hangvételben segítenek kapcsolódni az érzésekhez és a hétköznapi helyzetekhez.
Apu és anyu arra neveltek minket Bazsival, hogy töltsük azokkal az ünnepeket, akikkel szeretnénk, és nem azokkal, akikkel muszáj. Úgyhogy a szenteste mindig négyesben telik, másnaptól meg mindenki hív, akit akar, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, és ne görcsöljünk rajta.
A karácsony a legjobb alkalom a családi összeveszésre. Akkor mindenki olyan szépen kiöltözik. Elegáns balhé, tudod.
A legjobb barát néha kegyetlenül őszinte, néha rávilágít a hibáinkra, sőt, néha ő meri egyedül kimondani, amit hallanod kell. De az is biztos, hogy a legjobb barát az, aki elsőként áll majd ott, hogy felkaparjon a földről, miután hibát hibára halmoztál, és nem fog szólni egy rossz szót sem. Akkor már csak támogat.
Belefáradtam, hogy bebizonyítsam másoknak, megváltoztam. Úgysem számít. És már nem akarok nekik megmutatni semmit. Kizárólag magamnak akarok megfelelni. És mielőtt bárki azt mondaná erre, hogy az nem nehéz, megjegyzem, szerintem az a legnehezebb. Magunknak megfelelni.
Ha valakit keresel, úgysem találod meg. Ha valakivel nem akarsz összefutni, biztosan szembejön és észre is vesz.
Az elmúlt hét után egyszerűen csak megvonom a vállam és elhiszem, hogy bármi megtörténhet.
Kettőnk között semmilyen kémia sincs; egy periódusos rendszer választ el minket.
A legjobb barátnő feladata egyértelműen az, hogy velünk utáljon vadidegen lányokat, akik a boldogságunk útjába állhatnak.
Egy gimisnek elég azt mondani, hogy van valami, amiről nem tud, és totál bepörög.
Kimondott szavaid széttörtek, ezer betűvé hulltak szét,
A levegőbe nyúlva kaptam utánuk, de szétfújta mindet a szél.
Egy újabb nap nélküled,
a reményt táplálva, arra várva,
hátha holnap máshogy lesz.
Semmi nem jó nélküled,
itt ragadtam a magányban, megjátszva,
hogy minden rendben lesz.
Bárcsak engednéd, hogy elengedjelek,
ha ez lenne a mi boldog végünk.
Mégis ezer napot választanék egyedül,
ha tudnám, megvolt a befejezésünk.
Amikor úgy tűnik, minden rossz,
És a rosszat csak egy rosszabb válthatja fel,
Amikor örömet semmi nem okoz,
Mert többé az öröm sem hoz örömet,
Akkor tudom, hogy elveszítettelek, talán örökre.
Amikor érzem, hogy hazudtál nekem,
És a hazug szavak csak hazugságot szülnek,
Amikor tapogatni lehet a csendet,
És az én csendemet rejti a te csended,
Akkor tudom, hogy elveszítettelek, ezúttal
Örökre.
Én, aki mindent feladtam volna,
Te, akinek csak a játéka voltam.
Ki tudja, mi igaz, és mi csak illúzió?
Mi, akik elvesztünk a múltban.
Hol keresselek? Nem tudom, hogy hol vagy…
Ki dönti el, mi igaz, és mi csak illúzió?
Én már biztosan nem.
Ha szeretünk valakit, és tudjuk, hogy vannak hibái, azokat megpróbáljuk eltitkolni mások előtt, nehogy hülyének tartsanak minket, amiért ennek ellenére vele vagyunk. Elég, ha az ember magáról tudja, hogy hülye, nem kell a folyamatos megerősítés a külvilágtól.
Csak akkor kellhet másnak az, ami a tiéd, ha már egyszer megkaptad.
Éld meg az élményeket és a kudarcokat, éld meg a pillanatokat, a jót és a rosszat is. Próbálj ki új dolgokat, legyél nyitottabb, szakadj ki a komfortzónádból, és élj egy kicsit végre!
Már nem ijeszt meg a fantáziám, amióta láttam, hogy a valóság sokkal rémisztőbb tud lenni.
