Ilyen az élet, gondolom magamban: egyszer hideg van, s máskor langy tavasz; a tűz ott alszik ki, ahol meggyúl, csak az állomások maradnak meg, de az emberek mindig újak azokon is.
Tamási Áron
50 idézet
1897. szeptember 20. - 1966. május 26.
Kossuth-díjas székely magyar író
A legjobb Tamási Áron idézetek
Ki ragyogni látod életed csillagát,
Halljad a természet hathatós szavát!
A gyenge és erős, féltékeny és a hős
Meghal egyaránt…
S ahogy azt mindenki tudja, akkor van, szeptember végén, Mihály napja. Ez igen nevezetes nap a gazdálkodás világában, mert valójában itt fordul őszre minden. A juhokat a hegyi legelőkről hazaeresztik; elborulnak a nyári színek, s reggelenként már egyre őszül a harmat a réteken; belopózik a falusi kályhákba a tűz, és kezdődik az őszi munka.
Azért vannak a költők, hogy a vágyainkat teljesítsék. S ők teljesítik is, még mielőtt kimondanók.
A székelyek a legrégibb és a legeszesebb magyarok, de egyben a legárvábbak is, mert nem ülhetnek egyazon asztalnál a magyarokkal.
Amiképpen az állatnak a körmeivel és a fogával kell harcolnia, azonképpen az embernek az eszével.
Milyen is a képzelet: nem elégszik meg a jóval, hanem izgalmakat és veszélyes kalandokat talál ki, csakhogy mindenáron színesítse az életünket.
Mert utolsó idejében ijesztően tökéletes lesz az ember: átszáll földi akadályokon, s ahová akar, belenéz a titokba, mintha az Úrtól szakadt szikrája jussát venné a világból.
A Hargita körül olyan a decemberi hajnal, mintha a megfagyott igazság töltené be az űrt.
Ami fáj, az gyakran az ember javát szolgálja, figyelmeztetvén őt valamire, ami szükséges. Ami ellenben jólesik, a veszedelem abban rejtőzik el legkönnyebben, hízelgő módon szegődvén ellenségül.
Sohasem voltam nagy pálinkaivó, de akkor igen. Minden korty után jobban és jobban kellett tapasztalnom az emberi gyarlóságot, mert én legalább százszor akkora voltam, mint a pálinkásüveg, s bennem mégsem volt annyi bátorság, mint benne. Ittam hát, hogy felülkerekedjem.
A kutya barátsága sohasem aranyozott bé engemet jobban, mint jelen esetben, mert olyan vagyon én is, mint más ember: ha elveszti az egyik örömét, mint én a barát vendégeket, akkor annál nagyobbra nő az a másik öröme, ami megmaradt.
Mint az illatos fűben a bakkecske, változatos érzéseim között én is úgy heverésztem.
Sokszor van úgy, hogy tökéletlen vitézkedéssel csak odapökjük a szavakat annak, akit szeretnünk kéne, de aztán hirtelen felüti a fejét egy csendes gondolat s akkor magunkba szállunk rögtön.
Sokszor föltettem magamnak azt a kérdést, hogy egyforma környezet, azonos művelődés és és az öröklés közös útja ellenére, mégis miért kiváló az egyik ember, köznapi a másik s tökkelütött a harmadik.
De milyen a szegény ember! Olyan, hogy a sok baj miatt, ha már rászakadott a betegség, akkor a nehéz órákban az Istent veszi elé, s mint egy őszi bokorban, az ő bölcsességében megadással nyugszik, ámbár a betegségét a földi élet igazságtalansága okozta.
Abban a nevezetes ezerkilencszáz és huszadik évben, vagyis egy esztendőre rá, hogy a románok kézhez vettek minket, székelyeket, az én életemben még külön is igen nagy fordulat állott bé.
Erdély ama ország, mit neked ajánlok.
Színes a földje s rajta együtt székel
a szapora román virrasztó magyarral;
s szászok is laknak ott, de nincsen kétely,
hogy valahány közt legkülönb a székely.
Kapcsolódó személyek és kategóriák:
Tamási Áron idézetek – székely bölcsesség és emberi tisztaság
Tamási Áron a 20. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, író, drámaíró és a székely népi kultúra hiteles tolmácsa.
Műveiben saját szülőföldje, Erdély szellemisége, hagyományai és az ott élő emberek sorsa jelenik meg páratlan érzékenységgel és bölcsességgel. Legismertebb műve a Ábel-trilógia, amely generációkon átívelő tanulságokat hordoz.
A Tamási Áron idézetek különlegessége, hogy egyszerre hordozzák a népi egyszerűséget és a mély filozófiai tartalmat. Szavai a természet közelségét, az emberi kapcsolatok fontosságát és a tiszta, őszinte élet értékét emelik ki.
Idézetei gyakran emlékeztetnek arra, hogy a boldogság nem a nagy dolgokban rejlik, hanem a mindennapok szépségeiben és az emberi szív jóságában.
Tamási Áron gondolatai örökérvényűek: a közösség, a hit, a szeretet és a szülőföld iránti ragaszkodás mind központi elemei művészetének. Idézetei ma is útmutatást adhatnak mindazoknak, akik értékeket keresnek egy rohanó világban.
Az itt összegyűjtött Tamási Áron idézetek nemcsak irodalmi örökséget képviselnek, hanem lelki kapaszkodót is nyújtanak: segítenek megőrizni az emberi méltóságot és a hagyományok tiszteletét.