Abban a nevezetes ezerkilencszáz és huszadik évben, vagyis egy esztendőre rá, hogy a románok kézhez vettek minket, székelyeket, az én életemben még külön is igen nagy fordulat állott bé.
Tamási Áron
1897. szeptember 20. - 1966. május 26.
Kossuth-díjas székely magyar író
Erdély ama ország, mit neked ajánlok.
Színes a földje s rajta együtt székel
a szapora román virrasztó magyarral;
s szászok is laknak ott, de nincsen kétely,
hogy valahány közt legkülönb a székely.
Úgy kifosztani nem lehet az embert, sem pénzét, sem lelkét, hogy valami apró meg ne maradjon.
Ha a más nyelvű kisebbségeket nem számítom, mi magyarok is másfél millió számban éljük ezt az életet.Vizsgáljuk meg tehát ezt a cseppet, ami a tengerből való, s már mondom is: Igen, Erdély földje ez; s te is erdélyi vagy. Nem jövevény, ki sóval vagy arannyal kalmárkodni jött volna ide. A nép,melyből származol, már itt volt ezer esztendővel ezelőtt. S ha igazuk van a tudósoknak, hogy avarok maradványai a székelyek, akkor itt volt azelőtt is.Nemzetséged sem habozott soha, hogy más országnak jobb földjét kívánta volna lakhelyül, hanem ezt védte tatárral, némettel, muszkával szemben.
Minden embernek őrködnie kell a világ rendje felett, mert a becsület azt kívánja.
Legjobban szeretek mesét mondani, mert abban az igazság mindig él.
Gazdag melegség lebegett egész nap, pedig érkezőben volt már a három „ember” közül az első, vagyis szeptember.
A déli ragyogó napon hallani lehetett a források, a szálló bogarak, a fák és földi virágok énekét. Valami csodálatos, ritmusban lengedező szellő fényhullámokat ringatott az országút felett, amely ezüstben csillogott ez illatos világban, és önmagával kanyarodókat játszott. Madarak repültek néha keresztül rajta, különben a csend húzott fedelet föléje, mint egy végtelen hídra.
Az igazság is széjjel van szórva, amiként az emberiség a földkerekségen. S ahogy az embereket nem lehet egy akolhoz terelni, azonképpen az igazságot sem.
Elgondoltam, hogy a világ szép és változatos a földdel, az éggel és a levegővel együtt, s tele van minden olyan jóval, amire az emberek vágyódhatnak. És akit én embert eddigelé láttam, az mégis mind elégedetlen volt.
Ez a kávé méltó volt arra, hogy megigyam.
Ésszel él a székely ember, mert ha nem, akkor nyúvadás lesz a vége.
Aki az igazságot akarja, a legnagyobb terhet akarja.
A nyugodt lélek hamar álmot talál.
Nincs olyan nyomorúság, mit a sír szájáig ne lehetne elviselni.
A jó apának nincs rossz gyermeke.
A jó barátokra nem akkor van szükség, amikor mulatni kell… hanem amikor bajban van az ember.
Hallgass, akire éppen akarsz, de a legjobb örökké az volt, ha az ember magára hallgatott.
A szegénység nyomorult állapot, melyben a szerelem még úgy is elfogyna, ha a tengernél nagyobb volna.
A szerelem húsvéti dolog, szenvedéssel és hozsannával; a két szerelmes olyan, mint két piros tojás. Csakhogy nem mint a valódiak, hanem csalóka és bolond piros tojások, mert ha folyton koccannak és ütődnek is egymáshoz, nem törnek el. Mihelyt azonban valaki más megfogja az egyiket, akkor a másik összetörik.
