Ne haragudj, de meghalok,
mert élek – egyszerű dolog.
Ha jó, ha rossz: majd megszokod.
Búcsú az élettől idézetek
Azt mondják:
“olyankor” lehull egy csillag.
Ihaj-csuhaj, hulló csillag,
ihaj-csuhaj, megvakítlak
egy kicsikét, égi ég,
éppen csak egy kicsikét,
úgyis marad teneked elég.
Apám azt mondta, hogy ez a világ csak felkészülés a következőre. És csak annyit kérhetünk, hogy úgy hagyjuk el, hogy szerettünk és szerettek.
Ha egy bűn büntetlen marad, a világ kizökken. Ha a bosszú elmarad, az egek szégyenkezve néznek le ránk. Nekünk is meg kell halnunk, hogy a bosszú köre bezáruljon. Így adunk hírt a bátorságunkról, hogy a világ megtudja, hogy kik voltunk, és mit tettünk.
Lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Szeretném, ha tudnád, hogy egész életemben szerettelek. Már azelőtt is szerettelek, hogy megismertelek. Te a részem vagy. Meg fogok halni. (…) A holnap éppolyan alkalmas a halálra, mint akármelyik másik nap.
Amikor az élet nem sóvárog már a lét után, egyenes úton halad a megsemmisülés felé.
Az utolsó szavak azoknak a bolondoknak valók, akik nem beszéltek eleget életükben.
Az én testem megtört, most már el kell engedned. Apáimhoz megyek. És az ő dicső körükben sem kell majd szégyenkeznem.
– Nem hittem, hogy egy tünde oldalán küzdve halok meg.
– S ha azt mondanánk, hogy egy barát oldalán?
– Igen, azt vállalom.
Búcsúzni sose korai,
mert mily csodára várnék?
mégse tudom kimondani:
Isten veled fű, sár, rét,
hegy, út, folyó… jó ismerős,
kitől el sose válnék –
pedig talán
nem is több a halál, csupán
tikkadt vándornak árnyék.