A Vízöntő korával az a korszak köszönt az emberiségre, amikor az erkölcsi felemelkedés és az élet egységének felismerése lesz az emberiség legfontosabb feladata.
Spirituális idézetek
147 idézet
A halál ünnepélyes pillanatában minden ember, még ha hirtelen is hal meg, meglátja az elmúlt életének egészét maga előtt felsorakozni, annak apró részleteiben. Egy rövid pillanatra a személyiség eggyé válik az egyéniséggel és a mindentudó Én-nel. De ez a pillanat elég, hogy megmutassa neki az okok egész láncolatát, amik működnek az élete folyamán. Úgy látja, és megérti önmagát, hogy milyen valójában, a hízelgés vagy önbecsapás díszítése nélkül. Olvassa az életét, úgy marad, mint egy néző, aki letekint a színtérre, amit épp elhagy, megérzi és megismeri minden őt ért szenvedés igazságosságát.
Ahelyett, hogy egy döntés előnyeiről és hátrányairól gondolkodnánk, vagy azt mérlegelnénk, mennyi az esélye, hogy egy múltbeli tapasztalat megismétlődjön a jelenben, a szívünk intelligenciája azonnal tudja, mi igaz számunkra az adott pillanatban. Függetlenül attól, hogy elfogadjuk vagy figyelmen kívül hagyjuk a szív bölcsességét, ott van nekünk.
Megvan az a képességünk, hogy tudatosan és szándékosan kiválthassuk mély intuíciónkat, és ez felébreszti a szív bölcsességét, ami korábban szórványosnak és nehezen megfoghatónak tűnt.
Amikor Indiában éltem, azt tapasztaltam, hogy egy csecsemő születésekor mindig elhívták a brahmint, aki a következőt mondta az újszülöttnek: most, hogy a ritkán és nehezen elérhető emberi test birtokába jutottál újra, jól gondold meg, merre mész, mert az életben nincs idő tévutakra!
Volt idő, amikor nem adtam hitelt a szellemidéző embereknek. Egészen addig, amíg kapcsolatba nem kerültem a szellemvilággal. Azóta igyekszem sokakat bevezetni, a megfoghatatlannak tűnő valóságba. Türelmes vagyok a hitetlenekkel szemben, akik még az út elején járnak. Nem felejtem el, milyen nehezen nyíltam meg annak az útnak, amiért ma már az életemet adom.
Nem véletlenül vagyok itt. Van egy felsőbb hatalom, Isten, aki irányítja az én és mindannyiunk útját, és én Isten szava szerint élem az életem. Az előző esemény környékén spirituális útra léptem – megváltást nyertem. Meg vagyok váltva, meg vagyok gyógyítva. Ennek nyomán a világ most egy igazi ajándékra számíthat. Az a versenyszellem, ami egykor a szívemben égett, most újra lángra kapott – és hatalmas tűzzé vált. Nagyon izgatott vagyok. Irigylem ezeket a férfiakat és nőket, akik épp most fogyasztanak, készülnek a harcra, és azt teszik, amire születtek – ahogyan én is. Alig várom, hogy visszatérhessek. Most befelé kellett fordulnom, hogy rendbe tegyem magam – és ezt megtettem. Nagyon, nagyon izgatott vagyok, hogy újra visszatérjek.
– mondta a BKFC 83 sajtótájékoztatóján. (2025. 10. 24.)
Aki a saját energiájával dolgozik, az először is belepusztul abba, hogy másokon segít (mert elveszíti az életerejét), másodszor pedig átadhatja a saját „terhét” is gyógyítás közben. Nem segít vele, mert ez az energia nem tiszta.
Mert akik ebben a világban szeretik egymást, és képesek egymásba tekinteni, hogy lássák és megismerjék igazi lényegüket, a fenti világban gyorsan felismerik egymást. Tudják, hogy mily közel kerültek egymáshoz a halandók világában, eggyé válásuk a túlvilágon nagy örömöt fog szerezni.
Nem látod, hogy a tudatra ébredt emberek mily csekély jelentőséget tulajdonítanak már ennek a világnak?
Mindenki egy bizonyos feladattal jön a világra, ez a rendeltetése. Ha ezt nem hajtja végre, akkor az olyan, mintha semmit sem tett volna.
A spirituális és a valós életünk két külön egység, soha nem találkoznak egymással. Azt tanácsolom, hogy tedd le a listáidat, és hagyj fel a kereséssel. Minél inkább igyekszel spirituális lenni, annál inkább eltávolodsz saját magadtól. Ha valaki mássá kell válnod, az csupán színház. Az élet mindent meg fog mutatni, amit tudnod kell magadról, ha hagyod, és eléggé el tudsz csendesedni, hogy meghalld.
Az üresség jelentése önmagában az, hogy semmi sem létezik. Akkor tudatosítod valaminek a nem-létezését, amikor felismered magát a létezést. Ez az üresség.
Jelen lenni a mostban nem egyszerűen a saját elménk kezelése szempontjából fontos, hanem felbecsülhetetlen ajándék is egyben mások számára. Ha valakinek teljes figyelmet szentelsz, tudatod vele, hogy megértéssel fordulsz felé.
Az a spiritualitás, ami minden nap megnyomorít és elvesz egy darabot a szabadságodból, rettenetesen kártékony és egészségtelen. Egy valódi spirituális közösség egyre szabadabbá tesz és közelebb visz önmagadhoz.
A tökéletes elmélyülés állandó figyelem, az ember érzékleteinek, érzéseinek, gondolatainak követése – minden cél és kommentár nélkül. A tudat teljes tisztasága és jelenléte ez, aktív passzivitás, amelyben az események úgy jönnek-mennek, mint a tükörben a dolgok tükörképei: semmi más nem tükröződik benne, csak ami ott van.
Nincs szükségünk új vallásra vagy egy új bibliára. Egy új tapasztalásra van szükségünk – egy új érzésre arról, hogy milyen „én”-nek lenni.
A mandala, bár csupán a Mélymag mint lelki teljesség szimbóluma, egyúttal istenkép, imago Dei is, hiszen a középpont, a kör és a négyesség régóta ismert istenszimbólumok.
A jó kapcsolati krónikák – ami eltakarítja a hajdani rossz karma lehúzó mintázatait – kulcsa az őszinteség, az egyértelmű határok, valamint a tisztelet önmagunk és mások iránt.