Az ismeretlent előbb önmagában kell megismerni, és csak azután ismerhetünk rá.
Spirituális idézetek
A modern ember nem csak a természettől szakadt el, hanem a természetfölöttitől is.
Tudod, hogy működik az univerzum. Tudod, hogy minden energiából áll, hogy a gondolatoknak teremtő erejük van, és ha a szándékaink jók és tiszták, a saját varázslatainkat is véghez vihetjük itt a földi síkon.
Tudod, hogy nincsenek véletlenek, az univerzum túl precíz, hogy megengedje magának a véletlen eseményeket.
Erre a kérdésre – hogy mit lépjek? – találták ki őseink a sakkot. Ez nem csupán játék, hanem beavatás is: egész életünk jelképesen benne van. A tábla: az élet mezeje. Fekete és fehér – Jin és Jang – bábukból és kockákból áll, s pontosan annyi sorsjel van rajta, mint a Ji-kingben: 64. A bábuk lényed különböző erőit jelképezik. Senki nem mondja meg, hová lépjél velük – de azt igen, hogy a mérkőzésnek , mint minden egyéni és világdrámának, szigorú törvényei vannak. Az egyik a dharma törvénye, ami azt jelenti, hogy az élet mezején kikerülhetetlen Rend uralkodik. A másik a karma törvénye, ami azt jelenti, hogy bábuiddal ugyan szabadon lépkedhetsz, de minden lépésednek sorsszerű következményei vannak. Mégpedig nemcsak egy, de az élet küzdőterén lévő valamennyi figurát nézve. Egyet lépsz a futóval és átrendeztél egy egész erőrendszert s valamennyi bábu sorsát. Itt ugyanis- mint az életben- minden mindennel összefügg! Az én sorsom a te sorsoddal és a mi sorsunkkal az ő sorsukkal. Minden lépéseddel mindenki életét megváltoztatod. Ráadásul a sakkjátszma oly módon is döbbenetes sűrűséggel jelképezi a drámát, amelyet hétköznapi életedben játszol, hogy itt is van egy állás, egy külső erőhelyzet, egy világhelyzet, melynek létrehozásában te is közreműködtél ugyan, most mégis mint külvilág áll eléd, és segít vagy fenyeget. Benne vagy a szimulációban, mely rajtad kívül van. Minél jobban tud sakkozni valaki, annál messzebbre lát. Annál inkább tudja, melyik lépésből mi lesz. Annál inkább tud jósolni. Mert belelát a láthatatlan erővonalakba, és meg tudja ítélni belőlük a változásokat egy-egy drámai helyzet lehetséges végkimenetelét. Mindenki szabadon választhat. Oda lép, ahová akar – de ha nem tud sakkozni, leütik a bábuját. Néha azonnal, néha csak nyolc lépés után – csakhogy ezt a nyolc lépést a mesteri szem előre látja. A rossz lépésnek ez a karmikus következménye.
A Vízöntő korával az a korszak köszönt az emberiségre, amikor az erkölcsi felemelkedés és az élet egységének felismerése lesz az emberiség legfontosabb feladata.
A halál ünnepélyes pillanatában minden ember, még ha hirtelen is hal meg, meglátja az elmúlt életének egészét maga előtt felsorakozni, annak apró részleteiben. Egy rövid pillanatra a személyiség eggyé válik az egyéniséggel és a mindentudó Én-nel. De ez a pillanat elég, hogy megmutassa neki az okok egész láncolatát, amik működnek az élete folyamán. Úgy látja, és megérti önmagát, hogy milyen valójában, a hízelgés vagy önbecsapás díszítése nélkül. Olvassa az életét, úgy marad, mint egy néző, aki letekint a színtérre, amit épp elhagy, megérzi és megismeri minden őt ért szenvedés igazságosságát.
Ahelyett, hogy egy döntés előnyeiről és hátrányairól gondolkodnánk, vagy azt mérlegelnénk, mennyi az esélye, hogy egy múltbeli tapasztalat megismétlődjön a jelenben, a szívünk intelligenciája azonnal tudja, mi igaz számunkra az adott pillanatban. Függetlenül attól, hogy elfogadjuk vagy figyelmen kívül hagyjuk a szív bölcsességét, ott van nekünk.
Megvan az a képességünk, hogy tudatosan és szándékosan kiválthassuk mély intuíciónkat, és ez felébreszti a szív bölcsességét, ami korábban szórványosnak és nehezen megfoghatónak tűnt.
Amikor Indiában éltem, azt tapasztaltam, hogy egy csecsemő születésekor mindig elhívták a brahmint, aki a következőt mondta az újszülöttnek: most, hogy a ritkán és nehezen elérhető emberi test birtokába jutottál újra, jól gondold meg, merre mész, mert az életben nincs idő tévutakra!
Volt idő, amikor nem adtam hitelt a szellemidéző embereknek. Egészen addig, amíg kapcsolatba nem kerültem a szellemvilággal. Azóta igyekszem sokakat bevezetni, a megfoghatatlannak tűnő valóságba. Türelmes vagyok a hitetlenekkel szemben, akik még az út elején járnak. Nem felejtem el, milyen nehezen nyíltam meg annak az útnak, amiért ma már az életemet adom.
Nem véletlenül vagyok itt. Van egy felsőbb hatalom, Isten, aki irányítja az én és mindannyiunk útját, és én Isten szava szerint élem az életem. Az előző esemény környékén spirituális útra léptem – megváltást nyertem. Meg vagyok váltva, meg vagyok gyógyítva. Ennek nyomán a világ most egy igazi ajándékra számíthat. Az a versenyszellem, ami egykor a szívemben égett, most újra lángra kapott – és hatalmas tűzzé vált. Nagyon izgatott vagyok. Irigylem ezeket a férfiakat és nőket, akik épp most fogyasztanak, készülnek a harcra, és azt teszik, amire születtek – ahogyan én is. Alig várom, hogy visszatérhessek. Most befelé kellett fordulnom, hogy rendbe tegyem magam – és ezt megtettem. Nagyon, nagyon izgatott vagyok, hogy újra visszatérjek.
– mondta a BKFC 83 sajtótájékoztatóján. (2025. 10. 24.)
Aki a saját energiájával dolgozik, az először is belepusztul abba, hogy másokon segít (mert elveszíti az életerejét), másodszor pedig átadhatja a saját „terhét” is gyógyítás közben. Nem segít vele, mert ez az energia nem tiszta.
Mert akik ebben a világban szeretik egymást, és képesek egymásba tekinteni, hogy lássák és megismerjék igazi lényegüket, a fenti világban gyorsan felismerik egymást. Tudják, hogy mily közel kerültek egymáshoz a halandók világában, eggyé válásuk a túlvilágon nagy örömöt fog szerezni.
Nem látod, hogy a tudatra ébredt emberek mily csekély jelentőséget tulajdonítanak már ennek a világnak?
Mindenki egy bizonyos feladattal jön a világra, ez a rendeltetése. Ha ezt nem hajtja végre, akkor az olyan, mintha semmit sem tett volna.
A spirituális és a valós életünk két külön egység, soha nem találkoznak egymással. Azt tanácsolom, hogy tedd le a listáidat, és hagyj fel a kereséssel. Minél inkább igyekszel spirituális lenni, annál inkább eltávolodsz saját magadtól. Ha valaki mássá kell válnod, az csupán színház. Az élet mindent meg fog mutatni, amit tudnod kell magadról, ha hagyod, és eléggé el tudsz csendesedni, hogy meghalld.
Az üresség jelentése önmagában az, hogy semmi sem létezik. Akkor tudatosítod valaminek a nem-létezését, amikor felismered magát a létezést. Ez az üresség.
Bármerre irányul a figyelmed, az energiád is ugyanarra fog.
Jelen lenni a mostban nem egyszerűen a saját elménk kezelése szempontjából fontos, hanem felbecsülhetetlen ajándék is egyben mások számára. Ha valakinek teljes figyelmet szentelsz, tudatod vele, hogy megértéssel fordulsz felé.