Amikor spiritualitásról beszélünk, azon a fizikain túli dimenziót értjük. Az ember vágya arra, hogy meghaladja a fizikai korlátokat, teljesen természetes vágy. A körülhatárolt egyénből a teremtés határtalan forrásává válni – ez a spirituális folyamat alapja.
Spirituális idézetek
Sokan, akiknek erőteljes felébredésben volt részük, csendben akarnak maradni. Senkivel sem akarnak kapcsolatba lépni, mert el akarják kerülni, hogy a személylét birodalmának szokásos ostobaságai miatt elveszítsék az energiájukat. Tudják, hogy amit magukba szívtak, az sokkal értékesebb annál, semmint hogy szétszórják.
Mindannyian időhöz kötött testben élünk. Olyanok vagyunk, mint egy gyertya, amit a test születésének pillanatában meggyújtottak, és az életünk folyamán lassan leég. És egy bizonyos ponton a test lángja ellobban. Ám te lényegedet tekintve nem a test, az érzékek vagy az elme vagy, mert ezek mind csupán közvetítenek valaminek, ami megfigyeli őket.
A mániás teremtés akkor történik, ha valakinek megvan minden spirituális eszköze és szókincse, de megfeledkezik a vonzás legfontosabb részéről: ráhangolódni az univerzumra. Mondhatsz megerősítéseket, imádkozhatsz, meditálhatsz mindennap, mégsem vonzol be semmi jót, mert az energiád nincs összhangban az univerzummal. Ahelyett, hogy megengednéd magadnak az elfogadást, „kapni” akarsz.
Arra a kérdésre, hogy mit keresünk mi itt, a válasz az, hogy utazást teszünk a Föld bolygón. Az utazás szó két dolgot sejtet:
– van egy cél, egy létjogosultság avagy egy ok a létezésre
– van egy kezdet és egy vég.
Vagyis átutazóban vagyunk, egy olyan helyen, ami nem a mi tulajdonunk, és ahova mint látogatók érkeztünk.
Az Egyetemes Törvény a rend, amely irányítja az Univerzumot. Ez az isteni, kozmikus rend, amelynek okán a dolgok a megfelelő időben a megfelelő helyre kerülnek.







