A magyar parasztember a magyar sors őrtálló katonája.
– mondta 1935 márciusában Szegeden.
Sors idézetek
Akinek mög van írva, annak ugyan a fenekibe fújhatnak szalmaszálon, mert ha lejárt az ideje, hát lejárt, és vége.
Őszinte leszek: fogalmam sincs, a karma – az ok és okozat törvénye, amely állítólag irányítja az életünket – milyen mértékben határozza meg jó és rossz sorsunkat a különböző létezéseink során. Akik hisznek a karmában, akár csak egy kicsit is, úgy vélik, az, ahogyan másokkal bánunk, amilyen hibákat elkövetünk, és amilyen sikereket aratunk, egyaránt hatással van mind a mostani, mind a későbbi, újabb reinkarnációval létrejövő életünkre. Ha ebben a létezésünkben valami igazságtalannak vagy nehéznek tűnik, azt mondják, az a karma kiegyenlítő hatásának az eredménye lehet. A karma az általunk megjelenített negatív és pozitív cselekedetek eredménye; arra utal, hogy nem menekülhetünk el a múltunk elől, főleg nem, ha másokat bántunk, és azt is jelenti, hogy minden utolér majd minket ebben vagy valamelyik jövőbeni életünkben.
A karma gyakran lassan reagál, és mivel intim kapcsolatban áll a sorssal, gyakran megvárja a következő inkarnációt.
Erre a kérdésre – hogy mit lépjek? – találták ki őseink a sakkot. Ez nem csupán játék, hanem beavatás is: egész életünk jelképesen benne van. A tábla: az élet mezeje. Fekete és fehér – Jin és Jang – bábukból és kockákból áll, s pontosan annyi sorsjel van rajta, mint a Ji-kingben: 64. A bábuk lényed különböző erőit jelképezik. Senki nem mondja meg, hová lépjél velük – de azt igen, hogy a mérkőzésnek , mint minden egyéni és világdrámának, szigorú törvényei vannak. Az egyik a dharma törvénye, ami azt jelenti, hogy az élet mezején kikerülhetetlen Rend uralkodik. A másik a karma törvénye, ami azt jelenti, hogy bábuiddal ugyan szabadon lépkedhetsz, de minden lépésednek sorsszerű következményei vannak. Mégpedig nemcsak egy, de az élet küzdőterén lévő valamennyi figurát nézve. Egyet lépsz a futóval és átrendeztél egy egész erőrendszert s valamennyi bábu sorsát. Itt ugyanis- mint az életben- minden mindennel összefügg! Az én sorsom a te sorsoddal és a mi sorsunkkal az ő sorsukkal. Minden lépéseddel mindenki életét megváltoztatod. Ráadásul a sakkjátszma oly módon is döbbenetes sűrűséggel jelképezi a drámát, amelyet hétköznapi életedben játszol, hogy itt is van egy állás, egy külső erőhelyzet, egy világhelyzet, melynek létrehozásában te is közreműködtél ugyan, most mégis mint külvilág áll eléd, és segít vagy fenyeget. Benne vagy a szimulációban, mely rajtad kívül van. Minél jobban tud sakkozni valaki, annál messzebbre lát. Annál inkább tudja, melyik lépésből mi lesz. Annál inkább tud jósolni. Mert belelát a láthatatlan erővonalakba, és meg tudja ítélni belőlük a változásokat egy-egy drámai helyzet lehetséges végkimenetelét. Mindenki szabadon választhat. Oda lép, ahová akar – de ha nem tud sakkozni, leütik a bábuját. Néha azonnal, néha csak nyolc lépés után – csakhogy ezt a nyolc lépést a mesteri szem előre látja. A rossz lépésnek ez a karmikus következménye.
Életünket gyakran nem azokkal éljük le, akiket a legjobban szeretünk. Sok embert ismerek, akit „legnagyobb szerelme” elhagyott, vagy fordítva, ő ment tovább. Szét kellett hogy váljanak útjaik, hogy sorsukat másokkal éljék le. Ezek a karma szövevényes útjának nagy titkai. Életünk ugyanis nem arról szól, hogy gondtalan boldogságban lebegjünk, hanem hogy lelkileg megérjük, hogy egymással összecsiszolódjunk.
Mit jelent a karma megszűnte? Nem megsemmisülést, nem is a tudat kialvását, mert abban mindenki részesül, hanem az okság megszűntét. A sors és a következmények elvágását. Ez a niródha.
Ha nincs folytatása az életünknek, akkor valami borzasztó szomorú és szánalmas az emberi sors: valaki Afrikába születik, és már gyermekként éhen hal, valaki háborúban vagy baleseten veszik oda, a másik betegségben szenved és igazságtalanságok érik, de ezzel párhuzamosan sokaknak megadatik, hogy mindvégig jólétben, komfortzónában éljenek, hosszú kort megérve.
A magyar sors kulcsa kezünkben van. Ismerjük a szerepet, amely nekünk kiosztatott: ezt a földet megőrizni Európa számára.
Nekem a zene a sorsom, tehát tisztában vagyok vele, hogy életem utolsó percéig énekelni fogok.
Senki sem elégedett a maga sorsával, a lusta ökör a ló nyergét kívánja, míg a ló szántani kíván.
Gyakran az élet kihívásai mutatják meg, hogy valójában mire születtünk.
Mindenki egy bizonyos feladattal jön a világra, ez a rendeltetése. Ha ezt nem hajtja végre, akkor az olyan, mintha semmit sem tett volna.
Utunk irányát magunkban hordjuk, és magunkban égnek az örök, sorsjelző csillagok.
A születésünk előtt még megszámlálhatatlan terve van az Égnek mivelünk, de a megszületésünk után már csak egyetlenegy,
Ha jobban megnézzük rájövünk, hogy a szabadság, puszta szó. Ami semmit sem jelent. Szabad lények nincsenek és nem is lehetnek. Az ember az ami a világrendből, szervezeti adottságaiból, neveltetéséből és az események láncolatából következik. Ez határozza meg sorsunkat és ez ellen nincs fellebbezés.
Az ember soha nem tudhatja, hogy minek örvendezzék, s miért bánkódjék. A jó magával hozza a rosszat, a rossz magával hozza a jót. Éjszakában botorkálunk, fejünk felett az, ami meg vagyon írva odafent, esztelenek vagyunk mind óhajainkban, mind örömünkben és bánatunkban.
Az élet nem egy ház, amit ki lehet centizni. Álmodozni szabad, de hogy mit hoz a sors, nem te döntöd el.
Minél kevésbé akar elérni valamit az ember, annál könnyebben éri el. Ha úgy kell lennie, úgy lesz. Sohasem vezetett jóra, ha erőltettem valamit.
A biológia nem határozza meg az ember sorsát, és a szeretet nem a közös DNS-től függ.