Csak ami nagyon szép, az szokott olyan lenni, hogy örökre búcsúzik tőle az ember, mert örökre fáj.
Rejtő Jenő
1905. március 29. — 1943. január 1.
magyar író
A barátság sokszor éppen az ellentétekből szövődik.
Menjen, ha akar. És akarjon, ha mehet.
Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.
Élni azt jelenti, mint örülni bármi áron.
Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.
A kíváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát.
A természet olykor csodát is művel. Előfordul, hogy eper- vagy ibolyatermés ütögeti bátortalan fejét a fű között, egy bokor alján, messzi túl az idényszerűsége hónapján. De ez egészen más. Az a csoda! A földi csoda, lelkek csodája, amely örökké az egyszerűség jegyében lép a hívők elé! A gyermek, a földműves, az anya vagy az ártatlanul elhunyt áldozat robosztus erejű, mitikus szólama, amely legyőzi a komplikált embert. A víztiszta igazság előtt meghajlik a szintetikus lény is, aki épít és ítél.
Az emberek valamilyen érthetetlen oknál fogva szeretik, ha olvasmányaikban műkedvelő badarságokat mesélnek arról, amit ők személyes tapasztalataik alapján jól ismernek.
Ha az ember igazán hisz valamiben, esetleg az sem baj, ha nem igaz. Sokszor a puszta hit is lehet igazi nagy ajándék.