Szerelmesek közé nem kellenek szavak, hiszen a lelkek beszélgetni tudnak.
A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.
Amikor meghallod szelíden csobogni lelked patakját, jusson eszedbe, hogy ha van patak, akkor egy óceánnak is lennie kell valahol.
A sokaságot szokás és előítéletek tartják fogva; s azoktól megszabadulni a lélek restsége nehezen engedi.
De hát a remény mi? Ne higgyétek, hogy az emberi lelket oly könnyű ismerni, mint azok vélik, kik a szív titkos rejtekeiről szív nélkül gondolt definíciókat készítgetnek. A remény hit és kívánság csudálatos vegyítéke.
Nem lehet azt a szándékot tulajdonítani Istennek, aki rendkívül bölcs lény, hogy lelket helyezett volna, mégpedig jó lelket, egy teljesen fekete testbe.
A bűnös lélek számára valójában két büntetés van: a tudatlanság és az erő hiánya. A tudatlanságból ered a megszégyenítő tévedés, az erő hiányából a kínszenvedés.
Te a hegyek magasát, (…) az óceán partjait és a csillagok vonulását csodálod, de megfeledkezel arról, hogy az emberi léleknél nincs csodálatosabb.
Gyönyörűen mondta valaki, hogy barátja az ő „lelke fele”. Én is úgy éreztem; lelkem az övével egybeforrva egy lélek volt két testben. S talán azért irtóztam tovább élni, mert nem akartam fél-életet; s azért féltem meghalni, nehogy, akit annyira szerettem, velem és bennem egészen meghaljon.
A hiúság elrútítja a lelket, vagyis tulajdonképpen halálos döfés kellene hogy legyen – önmagának; de nem, csak sebeket ejt magán, így lesz „sértett hiúság”.
A ház téglákból áll, de a lelkét, a szobát a téglák hiánya képezi. A ház teste tégla, és bár lelke éppen az, ami nem tégla, ennek ellenére kétségbevonhatatlanul létezik.
Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny,
mint hárfahúr, a szélben elszakad,
elég hozzá egy rosszul értett szó is,
elég egy félreértett mozdulat.
Ha lelkünk tisztátalan gondolatokkal van teli, böjtöléssel nincs mód megtisztítanunk. A táplálkozásban bevezetett változtatások nem hatnak a lélek tisztaságára.