A sikertelenség csak alkalmat nyújt arra, hogy újra és okosabban kezdjük a munkát.
Soha nem féltem a bukástól, pedig sokat buktam életemben, de soha nem féltem tőle.
Ha teljes életet éltek, akkor kudarcok is fognak érni. Elbotlotok, elszúrjátok, elestek. De erősebbek lesztek tőle, és legközelebb majd jól csináljátok. Vagy majd utána, esetleg még azután.
(Beszéd az Ohiói Egyetem diplomaosztóján, Columbus, 2013. május)
Aki sikert feltételez, már törekszik is a sikerre. Aki kudarcot vár, hajlamos a kudarcra. Akár sikert, akár kudarcot képzelünk el, az erősen hajlik a megvalósulásra, hasonlóan ahhoz a képhez, melyet magunkban kiszínezünk.
Háborúkkal és fegyverekkel nem tudtuk legyőzni a háborút. Ebben kudarcot vallottunk.
Irtsd ki a kudarc nyelvezetét a szótáradból. Sose kezdj mondatot úgy, hogy „Jó, megpróbálom” vagy hogy: „Megteszem, ami tőlem telik”. Ezek a kifejezések ugyanis már előre igyekeznek kifogást találni az esetleges kudarcra. Ha valaki azt mondja: „Megpróbálom akkorra megcsinálni”, valójában azt akarja mondani: „Világos jelzést adok neked, hogy nem fog sikerülni. Nem fogom megcsinálni időre. Nem okolhatsz engem, ha nem készül el.”
Még ma is ritkán tapasztalható, hogy az emberek naggyá legyenek anélkül, hogy előbb valamilyen baklövést el ne követnének.
A siker vagy kudarc kulcsa mindig a kezünkben van, mi magunk vagyunk a leginkább befolyással az életünkre.
Az optimista ember megérti, van, hogy az élet egy rögös út, de legalább vezet valahova. Tanul a kudarcaiból, és nem fél újra hibázni.
Nem túl egészséges megszállottan a kudarcaidon és a visszaeséseiden rugózni, és folyamatosan rágódni rajtuk. Nyilván elkövettem hibákat. Nyilvánvalóan csináltam dolgokat, amiket már bánok. De össze kell szedned magad, tanulnod a hibáidból – egyre többet és többet –, aztán továbblépni.
A kudarc természetesen nem örömteli. Sokkal jobb a sikereinkről mesélni. Ám a kudarc álruhás lehetőség is lehet. Arra kényszerít, hogy újraértékeljük céljainkat és prioritásainkat, és gyakran nagyobb sebességgel hajtanak minket előre, mint a folyamatos siker.
Sokan szántszándékkal tűznek ki túlzottan nagyratörő vagy a valóságtól elrugaszkodott célt, mert ezzel előre gondoskodnak mentségről kudarc esetén. Aki így jár el, ösztönösen kudarcra tervez, és tulajdonképpen mások megértésére pályázik abban a tudatban, hogy nem fogják „hibáztatni”, ha nem sikerül megvalósítania a lehetetlent.
Minden próbálkozás többet ér a tétlenségnél. Egy-egy próbálkozás lehet, hogy kudarcot vall, de a tétlenség maga a garantált kudarc.
Ha sikeres akarsz lenni, egy szabályt észben kell tartanod: sosem engedheted meg, hogy egy kudarc átvegye az irányítást az életed felett.
