Még ma is ritkán tapasztalható, hogy az emberek naggyá legyenek anélkül, hogy előbb valamilyen baklövést el ne követnének.
A siker vagy kudarc kulcsa mindig a kezünkben van, mi magunk vagyunk a leginkább befolyással az életünkre.
Az optimista ember megérti, van, hogy az élet egy rögös út, de legalább vezet valahova. Tanul a kudarcaiból, és nem fél újra hibázni.
Nem túl egészséges megszállottan a kudarcaidon és a visszaeséseiden rugózni, és folyamatosan rágódni rajtuk. Nyilván elkövettem hibákat. Nyilvánvalóan csináltam dolgokat, amiket már bánok. De össze kell szedned magad, tanulnod a hibáidból – egyre többet és többet –, aztán továbblépni.
A kudarc természetesen nem örömteli. Sokkal jobb a sikereinkről mesélni. Ám a kudarc álruhás lehetőség is lehet. Arra kényszerít, hogy újraértékeljük céljainkat és prioritásainkat, és gyakran nagyobb sebességgel hajtanak minket előre, mint a folyamatos siker.
Sokan szántszándékkal tűznek ki túlzottan nagyratörő vagy a valóságtól elrugaszkodott célt, mert ezzel előre gondoskodnak mentségről kudarc esetén. Aki így jár el, ösztönösen kudarcra tervez, és tulajdonképpen mások megértésére pályázik abban a tudatban, hogy nem fogják „hibáztatni”, ha nem sikerül megvalósítania a lehetetlent.
Minden próbálkozás többet ér a tétlenségnél. Egy-egy próbálkozás lehet, hogy kudarcot vall, de a tétlenség maga a garantált kudarc.
Ha sikeres akarsz lenni, egy szabályt észben kell tartanod: sosem engedheted meg, hogy egy kudarc átvegye az irányítást az életed felett.
Olyan nincs, hogy a kudarcok vinnének előre, hogy engem az inspiráljon, hogy megint nem sikerült, na, majd legközelebb – ez butaság. Az embernek sikerre, pozitív visszajelzésekre van szüksége.
A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.
Az életben a legtöbb kudarcot azok az emberek szenvedik el, akik nem ismerik fel, milyen közel jártak már a sikerhez, amikor feladták a harcot.
Az életben nincs kudarc, csak az, ha nem próbálod meg véghezvinni az életben azt, amiben hiszel.
A halogató ember elcsépelt alibije – „nem volt rá időm” – valószínűleg több kudarcot okozott, mint az összes többi alibi együttvéve. Azok az emberek, akik viszik valamire, akik megtalálják a helyüket az életben, mindig találnak arra időt, hogy megvalósítsák saját elképzeléseiket, amelyek érdeküket és előrejutásukat szolgálják.
Mindannyian kudarcot vallottunk abban, hogy a tökéletességről szőtt álmunkhoz méltót alkossunk. Én ezért a lehetetlen megvalósításának ragyogó kudarcai alapján rangsorolom magunkat.
A kudarc az egyetlen ellenséged. Az egyetlen út előtted van, ezért soha ne süsd le a szemed.
A kudarc az egyetlen ellenséged. Az egyetlen út előtted van, ezért soha ne süsd le a szemed.
Sokan el sem hiszik, mennyi mindent elérhetünk azzal, ha egy-egy kudarc után újra és újra nekifutunk a célnak.
Ha attól félsz, hogy el fogsz bukni, akkor nagy valószínűséggel el fogsz bukni