A sikertelenség csak alkalmat nyújt arra, hogy újra és okosabban kezdjük a munkát.
Háborúkkal és fegyverekkel nem tudtuk legyőzni a háborút. Ebben kudarcot vallottunk.
Irtsd ki a kudarc nyelvezetét a szótáradból. Sose kezdj mondatot úgy, hogy „Jó, megpróbálom” vagy hogy: „Megteszem, ami tőlem telik”. Ezek a kifejezések ugyanis már előre igyekeznek kifogást találni az esetleges kudarcra. Ha valaki azt mondja: „Megpróbálom akkorra megcsinálni”, valójában azt akarja mondani: „Világos jelzést adok neked, hogy nem fog sikerülni. Nem fogom megcsinálni időre. Nem okolhatsz engem, ha nem készül el.”
Az optimista ember megérti, van, hogy az élet egy rögös út, de legalább vezet valahova. Tanul a kudarcaiból, és nem fél újra hibázni.
A kudarc természetesen nem örömteli. Sokkal jobb a sikereinkről mesélni. Ám a kudarc álruhás lehetőség is lehet. Arra kényszerít, hogy újraértékeljük céljainkat és prioritásainkat, és gyakran nagyobb sebességgel hajtanak minket előre, mint a folyamatos siker.
Sokan szántszándékkal tűznek ki túlzottan nagyratörő vagy a valóságtól elrugaszkodott célt, mert ezzel előre gondoskodnak mentségről kudarc esetén. Aki így jár el, ösztönösen kudarcra tervez, és tulajdonképpen mások megértésére pályázik abban a tudatban, hogy nem fogják „hibáztatni”, ha nem sikerül megvalósítania a lehetetlent.
Minden próbálkozás többet ér a tétlenségnél. Egy-egy próbálkozás lehet, hogy kudarcot vall, de a tétlenség maga a garantált kudarc.












