A kudarc csak egy lépcsőfok a siker felé.
Irtsd ki a kudarc nyelvezetét a szótáradból. Sose kezdj mondatot úgy, hogy „Jó, megpróbálom” vagy hogy: „Megteszem, ami tőlem telik”. Ezek a kifejezések ugyanis már előre igyekeznek kifogást találni az esetleges kudarcra. Ha valaki azt mondja: „Megpróbálom akkorra megcsinálni”, valójában azt akarja mondani: „Világos jelzést adok neked, hogy nem fog sikerülni. Nem fogom megcsinálni időre. Nem okolhatsz engem, ha nem készül el.”
Még ma is ritkán tapasztalható, hogy az emberek naggyá legyenek anélkül, hogy előbb valamilyen baklövést el ne követnének.
A siker vagy kudarc kulcsa mindig a kezünkben van, mi magunk vagyunk a leginkább befolyással az életünkre.
Az optimista ember megérti, van, hogy az élet egy rögös út, de legalább vezet valahova. Tanul a kudarcaiból, és nem fél újra hibázni.
Nem túl egészséges megszállottan a kudarcaidon és a visszaeséseiden rugózni, és folyamatosan rágódni rajtuk. Nyilván elkövettem hibákat. Nyilvánvalóan csináltam dolgokat, amiket már bánok. De össze kell szedned magad, tanulnod a hibáidból – egyre többet és többet –, aztán továbblépni.
A kudarc természetesen nem örömteli. Sokkal jobb a sikereinkről mesélni. Ám a kudarc álruhás lehetőség is lehet. Arra kényszerít, hogy újraértékeljük céljainkat és prioritásainkat, és gyakran nagyobb sebességgel hajtanak minket előre, mint a folyamatos siker.
Sokan szántszándékkal tűznek ki túlzottan nagyratörő vagy a valóságtól elrugaszkodott célt, mert ezzel előre gondoskodnak mentségről kudarc esetén. Aki így jár el, ösztönösen kudarcra tervez, és tulajdonképpen mások megértésére pályázik abban a tudatban, hogy nem fogják „hibáztatni”, ha nem sikerül megvalósítania a lehetetlent.
Minden próbálkozás többet ér a tétlenségnél. Egy-egy próbálkozás lehet, hogy kudarcot vall, de a tétlenség maga a garantált kudarc.
Ha sikeres akarsz lenni, egy szabályt észben kell tartanod: sosem engedheted meg, hogy egy kudarc átvegye az irányítást az életed felett.
Olyan nincs, hogy a kudarcok vinnének előre, hogy engem az inspiráljon, hogy megint nem sikerült, na, majd legközelebb – ez butaság. Az embernek sikerre, pozitív visszajelzésekre van szüksége.
A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.
Az életben a legtöbb kudarcot azok az emberek szenvedik el, akik nem ismerik fel, milyen közel jártak már a sikerhez, amikor feladták a harcot.
Az életben nincs kudarc, csak az, ha nem próbálod meg véghezvinni az életben azt, amiben hiszel.
A halogató ember elcsépelt alibije – „nem volt rá időm” – valószínűleg több kudarcot okozott, mint az összes többi alibi együttvéve. Azok az emberek, akik viszik valamire, akik megtalálják a helyüket az életben, mindig találnak arra időt, hogy megvalósítsák saját elképzeléseiket, amelyek érdeküket és előrejutásukat szolgálják.
Mindannyian kudarcot vallottunk abban, hogy a tökéletességről szőtt álmunkhoz méltót alkossunk. Én ezért a lehetetlen megvalósításának ragyogó kudarcai alapján rangsorolom magunkat.
A kudarc az egyetlen ellenséged. Az egyetlen út előtted van, ezért soha ne süsd le a szemed.